Változott családtervezési modellben is segíteni

P. Böjte Csaba ferences szerzetessel, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány elnökével az elmúlt pénteken, Kisiratoson megtartott tanévzáró szentmise után beszélgettünk. 

– Csaba testvér, tanévzáró közeledtével, hány gyermekotthonnak helyt adó településre szándékozik ellátogatni?

– Az otthonok hála Istennek megvannak, mostanában közel 900 gyermeknek adunk vakációt. Nem ezzel van a gond, hanem a hozzáállással, ugyanis az állam vezetői azt szeretnék, hogy egy-egy gyermekotthonban le legyen több 12 gyermeknél. Ez a törvény az állami intézetekre érvényes, de mivel az Alapítványunk is az állam jóváhagyta intézmény, ezért a rendelet ránk is vonatkozik. A legnagyobb gond, hogy a jelzett létszám fölött nem fogadhatunk be újabb gyermekeket. A kisiratosi otthonban még van néhány szabad hely, ezért néhány nappal ezelőtt felkerestem egy özvegyasszonyt, aki egyedül 7 gyermeket nevel. Abban reménykedünk, hogy az egyik fogyatékos gyermeke mellett állami alkalmazottként tengődő édesanyának segíthetünk, ha néhány gyermekét a kisiratosi otthonba befogadjuk. Azzal együtt, hogy manapság az önkormányzatok, illetve a társadalom is hatékonyabban áll a bajban lévő családok mellé. Ugyanakkor az is igaz, hogy manapság már talán meg sem születnek azok a gyermekek, akik régebben hátrányos helyzetű családokban éltek, és gyermekotthonokba kerültek. Manapság sajnos megváltozott a családtervezés módja, a terhesség-megszakítás divattá vált. Mi azokon próbálunk segíteni, akik az ajtónkon kopogtatva, segítséget kérnek. A gyermekhiányra világított rá prédikációjában a kisiratosi plébános is, aki bejelentette: a településen idén, eddig 21 embert temetett és a mi két nagyocska gyermekünkkel együtt, 4-et keresztelt, akik nem itt születtek. Ezzel együtt, örvendjünk, hogy ők is erősítik a kisiratosi magyar közösséget.

– Kik támogatják a Szent Ferenc Alapítvány gyermekotthonait? 

– Tavaly az évi költségvetésünk 32%-át a román állam biztosította, a többit a magánszemélyek jövedelme utáni 1-3%-ok tették ki. Ugyanakkor könyveket is adunk ki, amelyeket eladunk, ha lehet, de hála Istennek, az emberek általában jó szívvel adakoznak. Példának okáért, a kisiratosi gyermekotthonba is gyakran bekopognak az emberek: hoztam egy tányér süteményt, vagy gyümölcsöt, esetleg levágtam egy pulykát, aminek elhoztam a felét stb. A jólelkű adományokból tarjuk fenn a gyermekotthonainkat, amelyek szépen növekednek. Idén ünnepeljük az Alapítvány születésének a 30. évfordulóját, és a nálunk nevelkedett fiataloknak már nem csupán unokáik, hanem hamarosan az első dédunokát is köszönthetjük, egy olyan fiú jóvoltából, aki az 1990-es évek elején nálunk kezdte az első osztályt, majd felnőve megnősült, gyermekei születtek, jelenleg várják a dédunokát. Ilyen értelemben, magam is nagyapai örömök elé nézek – újságolta boldogan nevetve Csaba testvér. Az utóbbi időben sokat változott a világ, ezért nem az a fő célunk, hogy minél több gyermeket fogadjunk be, hanem odafigyelni a nálunk felnőtt gyermekeknek a sorsára. Az Alapítványhoz lélekben ezernél több unoka tartozik, akiknek a sorsát, a boldogulását megpróbáljuk nyomon követni.

– Az otthonokból kikerülő fiatalok könnyen találnak-e munkahelyeket?

– A bentlakókat tőlünk távozva biztonságban akarjuk tudni, ezért Kézdivásárhelyen kialakítottunk egy felnőtt-képző központot. Manapság azonban az országban külföldi beruházók létrehozta vállalatokban szinte minden dolgozni kívánó ember találhat munkát. 16 éves kora után minden fiatal vállalhat munkát, ezért a megélhetésük biztosított. Manapság nálunk egyre többen vállalnak külföldi munkát, az ottani jobb kereset reményében, ezért az itthoni vállalkozók nehezebben találnak munkaerőt.

– Mit üzen az Arad megyei magyaroknak, akik önt nagyra becsülik?

– Köszönettel tartozunk a kisiratosiaknak, amiért az Alapítványunk révén gondozott, nevelt gyermekeket befogadták, és abban reménykedem, hogy a folyó tanévben is zökkenőmentesen, szeretetben együtt tudunk majd működni.

– Köszönöm szépen a beszélgetést!

– Én köszönöm a lehetőséget!