A Városi Erdők Hetéhez kapcsolódóan a Parcul Biodiversității Urbane Arhitect Miloș Cristea Egyesület vezetett természetjárást szervezett a Maros-parton. A kezdeményezés célja az volt, hogy újra közelebb hozza az embereket az urbánus környezetben is megtalálható természeti értékekhez.
A természetkedvelők szombaton reggel 10 órakor gyülekeztek a Mikelakai 300-as zóna új parkjában. A séta a Traseul Efemeridelor, azaz a Kérészek ösvénye bejáratától indult, és fiatalok, idősek egyaránt csatlakoztak, kíváncsian figyelve a Maros menti ökoszisztéma titkait. Az út során a résztvevők modern technológiai eszközöket is segítségül hívhattak: a Merlin és ObsIdentify applikációk révén madárhangokat és növényfajokat azonosítottak, így nemcsak látták, hanem hallották is a természetet – immár tudatosabban.
A csoportot Ovidiu Pîrv természetvédelmi szakértő vezette, aki hangsúlyozta a városban élő idős fák kiemelkedő szerepét, nemcsak ökológiai, hanem esztétikai szempontból is. Mellette Gabriel Herlo ornitológus osztotta meg tudását a Maros-ártér madár- és emlősállományáról, kiemelve a természetes egyensúly megőrzésének fontosságát egy olyan városban, amely folyamatos fejlődésen megy keresztül.
A séta a Decebal hídon áthaladva a Maros bal partján folytatódott, a Neptun strand irányába. Itt a résztvevők kilenc, impozáns méretű fát csodálhattak meg. A legnagyobb érdeklődést egy fekete nyárfa váltotta ki, amelynek törzsátmérője elérte a 800 centimétert – a túra legnagyobb fájaként tartották számon. A dokumentált fák között további fekete és fehér nyárfák is szerepeltek, 500 és 700 centiméter közötti átmérőkkel, amelyek mind bizonyítékai annak, hogy a városi természet is rejthet monumentális értékeket.
A kirándulás nemcsak a természetről szólt: a résztvevők megálltak a szerb hadifoglyoknak emelt emlékműnél is, amely történelmi gondolatokkal árnyalta a túra élményét, emlékeztetve a közösséget arra, hogy a természet és a történelem kéz a kézben járhat a városi élet szövetében.
Az esemény egyértelmű üzenete az volt: a természet nincs messze – csak meg kell tanulnunk újra észrevenni.
Hozzászólások