A régi nóta valóban szépen szól

Több évtizedes ismeretségünknek hála, alig néhány nappal megjelenése után már kezemben tarthattam, belelapozhattam a Régi nóta szépen szól című, rendhagyónak számító kötetbe, melynek borítólapjáról egy kedves, derűs fiatal pár nézett rám. A Miskolczi házaspár: Mihály és Mária.

Három év alatt, 1940. és 1943. között ők ketten gyűjtötték össze szabadidejükben, nem egyszer munka közben, jegyezték le a kötetben olvasható 604 nép-, műdalszöveget és vőfélyszöveget. A házaspár évtizedekig őrizte a különböző füzetlapokra, csomagolópapír darabokra jegyzett szövegeket, mígnem a nyolcvanas években Mihály bácsi nekiállt letisztázni a gyűjteményt egy nagy füzetbe, nehogy elvesszen akár egy dalszöveg is belőle.

Ez a gyűjtemény jelent meg a pécskai Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület gondozásában. A kiadás költségeit teljes egészében Miskolczi Mária fedezte. Nagy öröm volt számára, mert ezzel valóra válthatta évtizedeken át dédelgetett álmukat. Az örömet csak az homályosítja kissé, hogy drága férje már nem érhette meg a kötet megjelenését.

Ezt a hagyományőrzőnek, hézagpótlónak számító könyvet tegnap délután mutatták be a belvárosi református templom imaházában. Marika néni meghatott, boldog mosollyal hallgatta az egyesület elnökének, Nagy István tanárnak a kötetet értékelő szavait, jólesőn nyugtázta az egybegyűltek őszinte elismerését. A jó hangulatot fokozó zenéről a pécskai Lőw Ernő gondoskodott.

Kedves ismerősöm mesélte nagy lelkesen, hogy amikor kézbe vette a könyvet, órákig nem tudta letenni. Csak olvasta, olvasta a nóta- és dalszövegeket, s közben dúdolta hozzá a gondolataiban megelevenedő, a fülében felcsendülő kedvelt, ismert melódiákat.

Gondolom így teszünk majd valamennyien, akiknek alkalmunk lesz belelapozni a könyvbe. A költő szavaival élve: „…akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek.”

A kötetet holnap délután mutatják be Pécskán.