Bukovinai találkozások

Nemzetközi folklórfesztiválra készül a dévai Segesvári Miklós Pál Egylet Énekkara. A kórus tagjai, illetve vezetőjük számára ez jóval több egy külföldi fellépés lehetőségénél. 

– Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy meghívást kaptunk a Bukovinai Találkozások címen meghirdetett, immár XXIII. Nemzetközi Folklórfesztiválra, amelyet idén Bonyhádon szerveznek. Tulajdonképpen e fesztivál minden évben öt országban zajlik (Lengyelország, Ukrajna, Magyarország, Románia és Szlovákia) és a cél a Bukovinából elszármazottak találkozása, illetve hagyományaiknak felelevenítése, bemutatása. A szervező, rendkívül szigorúan ragaszkodik az eredeti hagyományokhoz, népviselethez, a tiszta forrásból származó népdalokhoz. Ezért egyben komoly kihívást is jelent számunkra ez a fellépés – mondja Lengyel Izabella kórusvezető.

Az énekkar tagjai, többségükben bukovinai székely telepesek leszármazottai, a „szakmai” megmérettetésen túl, igazi lelki feltöltődést remélnek a fesztiváltól. – Sokunknak rokonai vannak Bonyhádon, illetve környékén, akiket nagyon ritkán van alkalmunk látni. A sors úgy hozta, hogy a bukovinai székely családok szanaszét kerültek. Egy-egy ilyen fesztiválon néha olyan rokonok találnak egymásra, akik addig csak az idősek meséjéből tudtak egymásról – mondják a kórustagok. Sokuk számára már az is nagy örömöt jelentett, hogy kevéssel a kórus megalakulása után igazi bukovinai székely viseletet ölthettek magukra. – Két kedves daltársunk, Sebestyén Mária és Kelemen Gizella két hónap leforgása alatt húsz teljes ruhát varrt meg számunkra. Nekem még megvolt az édesanyám húzott inge, arról vettünk mintát. És lett igazi rokolyánk, katrincánk, lájbink, s most a fesztiválra apró mintás fekete fejkendőt is rendeltünk. Ez tulajdonképpen az idős asszonyok ünnepi viselete volt hajdanán – magyarázza Gáspár Julianna. Az énekkar öt férfi tagja is iparkodott beszerezni az igazi népviseletet. – Most már van húzott ingünk, fekete nadrágunk és igyekszünk beszerezni a posztó-kalapot. Csizmánk sajnos egyelőre nincs, de ez még megbocsátható, hiszen alig két esztendeje alakult az énekkarunk – mondja Elsässer Oszkár, aki az énekkar első férfitagja volt.

A kórus tulajdonképpen a 2006 óta működő dévai Szivárvány Nyugdíjasklubból nőtt ki. – Most is havonta két alkalommal találkozunk a klubban. Egyszer irodalmi délutánt tartunk, máskor megünnepeljük az a hónap szülötteit – meséli Gáspár Julianna. Persze a szülinapozáskor is szól a nóta, ám az egészen más, mint a kórusbeli éneklés. – Sokan úgy vélik, hogy népdalt bárki tud énekelni, ami elvileg így is van. Ám egy kórus esetében nagyon figyelni kell az előadásmódra. Annál is inkább, mivel a magyar népdalnak sajátos prozódiája van. Ez a mondva éneklés. A hallgatónak értenie kell a szöveget, és maga a dallam váltakozó ritmusa, a parlando, a rubato betartása is fontos, hiszen ezzel lehet érzékeltetni a bánatot, örömöt, feszültséget, békességet – magyarázza a kórusvezető. Érdekes jelenség, hogy bár a kórustagok többsége bukovinai székely leszármazott, az elődeik népdalait kevésbé ismerik – A folklórfesztiválra készülve olyan dalcsokrokat állítottam össze, melyekhez Zsók Béla Elment a madárka című gyűjtése szolgáltatta az anyagot. E kötetben szereplő népdalokat Déván, Vajdahunyadon, Sztrígyszentgyörgyön, Csernakeresztúron gyűjtötte a szerző. És előfordul, hogy egy-egy új ének bemutatásánál néhányan dúdolni kezdik a dallamot. De nagyon ritka az, hogy a teljes, eredeti szöveget, dallamot ismerje valaki – meséli a kórusvezető. – Számomra például mind ismeretlenek ezek a dalok. Bár itt nőttem fel a Csángótelepen – mondja Elsässer Oszkár. Dalostársa, Gáspár Julianna viszont rögtön megcáfolja. Számára Zsók Béla gyűjtéséből több dal is ismert, ám dallambeli különbségeket vél felfedezni. – Ezért is nagy öröm lesz számunkra ott lenni Bonyhádon. Hallani más kórusok előadását is, látni a bukovinai székely táncokat és minél többet megismerni őseink szokásaiból – vélik többen is a kórustagok közül.

Az ismerkedésre pedig bőven lesz alkalom, hiszen a fesztivál hagyományosan két fő mozzanatból áll. Az egyik, a résztvevő együttesek ünnepélyes városi felvonulása és színpadi bemutatkozása. A másik pedig a szomszédolás, amikor a Bonyhád körüli falvakat járják vándor-énekesként és előadásokat tartanak, ismerkednek a távolra szakadt rokonokkal. Így minden bizonnyal a dévai kórus mind a 27 tagja életre szóló élménnyel tér majd haza a folklórfesztiválról.