Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?!

A 430 éve, Marosillyén született Bethlen Gábor emléke, szellemisége hatotta át a Dél-Erdélyért Kulturális Társaság által idén immár negyedik alkalommal megszervezett Reneszánsz kastélyfesztivált. A kulturális örökségünk ápolása mellett elkötelezett szervezők igyekeztek a nagy fejedelem életéhez munkásságához kötődő helyszíneket választani az Erdély Aranykorát idéző előadások számára.

A fesztivál péntek este indult a dévai Bethlen kastély (Magna Curia) elől, a Renaissance együttes Bethlen Gábor udvarában című nagysikerű táncjátékával. A XVI. században, Geszthy Ferenc várkapitány által épített udvarház az 1600-as évek elején kerül fejedelmi birtokba. Bethlen Gábor jelentős mértékben bővíti az épületet, majd feleségének, Károlyi Zsuzsannának ajándékozza azt. A fejedelem asszony emléke élénken elevenedett fel a Renaissance együttes táncjátékában. A történetírók szerint ugyanis az Erdély függetlenségéért már fiatalon síkra szálló Bethlent olyannyira lekötik a Habsburg-ellenes felkelés ügyei, hogy egyszerűen lekési a saját menyegzőjét. Erről szólt a dévai táncosok és kolozsvári meghívottaik (Szabó Anikó és Szutor Péter táncoktatók) által színre vitt előadás első felvonása. A következő két jelente pedig a fejedelmi udvar mindennapjainak bemutatásával szórakoztatta a közönséget.

Szombat délelőtt szintén Bethlen Gábor udvara került bemutatásra, ezúttal azonban a nagyenyedi várban. A táncjátékot két, szintén sikernek örvendő mozzanat előzte meg. Molnár Mária, kolozsvári operaénekes, illetve a budapesti Gladius Consort, korabeli hangszereken megszólaló muzsikával, a  középkori Európa királyi udvaraiba kalauzolta el hallgatóságát.. Utánuk a nagyenyedi Collegium Gabrielense együttes lépett színre, Kónya Mária iskolaigazgató és Tomai Gyöngyi tanítónő vezetésével, fiatalos, üde tánccal lepve meg a közönséget.

Szintén szombaton, a délutáni órákban kezdődött a vajdahunyadi vár Bethlen-szárnyában a csíkszeredai Codex együttes koncertje, amely  XVII – XVIII századi erdélyi forrásokból (Vietorész, Kájoni, Apponyi kódexek, Sepsiszentgyrögyi kézirat, stb.) válogatott  zeneművekkel rendhagyó élményt nyújtott szép számban összegyűlt közönségnek. A Codex együttest a budapesti Gladius Consort követte a színpadon.

Vasárnap, a Bethlen Gábor örök nyugvóhelyéül szolgáló gyulafehérvári székesegyházban folytatódott a fesztivál, ahol a teológiai szeminárium tanévnyitó ünnepségét követően, házigazdaként Horváth István plébános köszöntötte az egybegyűlteket, majd dr. Gudor Botond, magyarigeni lelkipásztor rövid történelmi felvezetéssel hangolta rá a közönséget a baróti Kájoni Codex régizene együttes középkori dallamokat megszólaltató koncertjére.

A reneszánsz kastélyfesztivál vasárnap délután Marosillyén zárult. – A Bethlen Gábor szülőházaként számon tartott illyei Veresbástya, nem csupán idén, a 430 éves évforduló kapcsán  került be fesztiválunk helyszínei közé, hanem évről-évre igyekszünk ide visszatértni, mert úgy érezzük ez egy olyan hely, amely egyfajta zarándokhelyévé kellene váljon a Kárpát-medencei magyarságnak. Reméljük, hogy rendezvényeinkkel sikerül bár egy picit hozzájárulni ehhez – mondták a szervezők.

A hagyományos marosillyei rendezvény fényét idén beárnyékolta ugyan az időjárás, de a fesztivál „törzsvendégeit” a szakadó eső sem tudta távol tartani. Sőt, a nagyenyedi magyarság képviseletében Kónya Tibor iskolalelkész is elfogadta a szervezők meghívását, és Albert Leánder, dévai ferences atyával közösen tartott ökumenikus istentiszteleten hirdették a Szentírás fontosságát, illetve emlékeztek a töretlen hitű fejedelemre. Bethlen életében 26-szor olvasta el a Bibliát elejétől végig, zászlajára pedig erős hitből fakadó jelmondatot tűzött: Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?! Ha ezzel a töretlen hittel éljük mi is a mindennapjainkat, akkor nem a túlélésre fogjuk berendezni életünket, hanem reményteli szívvel gyarapítjuk, gyümölcsöztetjük az Istentől kapott tálentumainkat – hangzott a prédikáció. Erre a beszédre a nap is felragyogott, és a rendezvény résztvevői örömteli szívvel kapcsolódtak be a középkori foglalatosságokat, játékokat felelevenítő akadályversenybe. A kukoricahántás, ügyességi próbák és „harci” játékok nyomán a trófeát a négygyermekes nagyenyedi lelkészcsalád Hattyúk nevet viselő csapata nyerte el. Apróbb díj azonban minden csapatnak jutott, s végre sor kerülhetett a már órák óta üstökben rotyogó eledel elfogyasztására. A hagyományos gulyás mellé idén, a Pogocsán házaspár jóvoltából ízes-magyaros halászlevet is kínáltak a résztvevőknek. Már jócskán alkonyodott, mire a vendégek elfogytak az asztal mellől.

– Így, a rendezvény végén merem állítani, hogy tudat alatt talán, de bennünk munkálkodott a nagy fejedelem hite. Munkánk pedig sokszorosan megtérült, hiszen három nap alatt a dél-erdélyi szórvány öt településén több mint hatszáz személyt sikerült megörvendeztetni a tartalmas előadásokkal. Köszönetet szeretnénk mondani ezért mindazoknak, akik önzetlenül támogattak ebben a munkában és természetesen a Szülőföld Alapnak, illetve a Communitas Alapítványnak, amelyek anyagi támogatásukkal jelentős segítséget nyújtottak idei fesztiválunk megszervezésében – nyugtázták a szervezők.