Költészet a zene ölelésében

Április 28-án rendhagyó irodalmi estnek adott otthont a Jelen Ház nagyterme. A magyar költészet napjára emlékezve, a műsor méltó tisztelgés volt József Attila születésnapja és a költészet örökérvényű ereje előtt.

A költészet és a zene ősidők óta kéz a kézben jár – erre a mélyen emberi kapcsolatra reflektált a rendezvény egész hangulata. Az estet Bene Zoltán József Attila-díjas író, szerkesztő vezette, aki nemcsak a beszélgetést irányította elegánsan, hanem az irodalmi élmény mélységeire is rámutatott időnként.

Két elismert alkotó, Böszörményi Zoltán Magyarország Babérkoszorúja és József Attila-díjas költő, író, szerkesztő, valamint Veszelka Attila, Illyés Gyula-díjas költő foglalt helyet az asztalnál. Kettejük megnyilvánulása nem csupán a költészet változó szerepét boncolgatta, hanem személyes történeteken és műveiken keresztül is közelebb hozta a hallgatósághoz az irodalmat.

Böszörményi Zoltán két jelentős művéből is megosztott részleteket a közönséggel: A szerelem illata című szonettkoszorúja lírai sűrűségével, míg a Kényszerleszállás Shannonban című elbeszélő költeményből elhangzott részletek epikus erejükkel ragadták meg a hallgatóság figyelmét. Előadásmódja higgadt és letisztult volt, verseiben a gondolat és az érzelem pontos egyensúlya rezonált – olyan költészet szólt általa, amely nem csupán olvasmány, hanem belső tapasztalattá válik.

Egészen más hangütéssel, de nem kisebb hatással érkezett Veszelka Attila, aki a Történetek a Gólyavár betérőből című verseskötetéből adott ízelítőt. 

A kocsmai zsargon szintjére „butított” nyelvezetű versek a valóságtól csupán leheletnyire elemelve tükrözik vissza a mai magyar társadalom széles spektrumának életét és gondolkodásmódját. A szerző hol indulatosan, hol együttérzéssel, hol vérbő humorral szemléli és ábrázolja a Gólyavár sokszínű figuráit és történéseit, s nem utolsósorban önmagát.

Az est különleges színfoltja volt a szegedi Argenteus Hangműhely fellépése, melynek élén Kovács Gábor karnagy állt. A kórus sajátos művészi eszközökkel tolmácsolta a költészetet: megzenésített francia, olasz és magyar versek (utóbbiak Weöres Sándor és József Attila művei), valamint klasszikus petrarcai és shakespeare-i szonettek és rondók csendültek fel. A zene és a költészet újra egymásba fonódott, visszautalva arra a korra, amikor még nem is különböztették meg őket.

A Jelen Házban megtartott irodalmi est egyszerre volt ünnep, emlékezés és szórakozás. A közönség aktív résztvevője lehetett annak a varázslatnak, amelyet csak az élő költészet és zene képes létrehozni.

A tartalmas, jó hangulatú estért köszönet illeti a rendezvény szervezőjét, az Areión Kulturális Egyesületet és támogatóját, a Magyar Művészeti Akadémia Szegedi Regionális Munkacsoportját.