Reliktum, az autentikus folklór

Kedden este az Aradi Nyári Színházban a vírusjárvány körülményei között (egymástól távol elhelyezett székek, maszk stb.) tekintélyes számú közönség előtt az Aradi Kamaraszínház meghívására lépett fel a nyárádszeredai (Maros megye) székhelyű Bekecs Néptáncszínház együttese. Nagy, és méltán kiérdemelt sikerrel.

Előzetesként a hétfői lapszámban olvashattak egyet s mást az előadásról. Az előadást követően azt próbáltuk körüljárni, hogyan lehetséges egy nem egészen 4000 lakosú (!) kisvárosban egy ütőképes táncegyüttest, sőt néptáncszínházat létrehozni, utánpótlását biztosítani.

A beszélgetőtárs Benő Barna-Zsolt, a Bekecs Néptáncszínház igazgatója (éppen csak leszállt a színpadról, a tánckarból, nyilván fáradtan, kissé lihegve a kerek egyórás „tömény” produkció után), akit a színházzal kapcsolatos összefoglalóra kértem.

– 2017-ben vettük fel a Bekecs Néptáncszínház nevet, addig Bekecs Néptáncegyüttesként működtünk. 2007-től alakítottuk ki azt az együttest, amely 1998-ban alakult Nyárádszeredában, ez 2004-ig működött, utána egy hároméves kihagyás után újraalakult az együttes. A helyi Bocskai István Elméleti Líceum tánccsoportjaként kezdtük, úgy kerültem ki Nyárádszeredába oktatóként, azóta hivatásos előadótársulattá fejlődtünk, 2007-től hivatásos táncosaink vannak teljes alkalmazásban – jelenleg 16 táncos és négy műszaki kolléga, fénytechnikus, hangtechnikus, díszítő.

– A zenekar?

­ – Vendégelőadók, az utóbbi két előadásunkban a mostaniakkal huzamosabb ideig dolgoztunk együtt, azelőtt is voltak közös fellépéseink. (Aradon a kolozsvári Tokos zenekar muzsikált, láthattuk őket a Repülj, páva összmagyar folklórvetélkedőn is, elég messzire jutottak a rangos versenyben – szerk. megj.)

– Egy akármilyen együttes aligha képes fenntartani magát csupán az előadásokból származó bevételekből...

– 2019-ben – nincs állandó fenntartónk –, mi voltunk Erdélyben az egyetlen, nem állami finanszírozású profi együttes. Mindig megpróbálunk átfogó, nagyobb terjedelmű projektekben gondolkodni, amelyeket a magyar állam – az elmúlt négy évben a Miniszterelnökség és a Nemzetpolitikai Államtitkárság támogat. Tavaly áprilisban indítottuk el a százelőadásos sorozatunkat, amelyet az Összetartozás évében, a 100 éves évfordulóra indítványoztunk, és azt terveztük, hogy egy év leforgása alatt, tehát idén június 4-ig 100 helyszínen az összes elcsatolt területre ellátogatunk. 86 helyszínt sikerült teljesíteni idén március 9-ig, be volt táblázva a további 14 helyszínünk, de a járványügyi feltételek ezt megakadályozták, nem jutottunk el másodjára az Őrségbe, a Múra-vidéki és a magyarországi helyszínekre. Nagy örömünkre szolgál, hogy most a Hagyományok Háza támogatásával sikerül folytatni a projektet, ma volt Aradon az első előadásunk március 9. óta. A fennmaradt 14 helyszínt szeptember 15-ig igyekszünk teljesíteni, ha a járvány nem burjánzik tovább. Le van szervezve mind a 14, még ma éjjel (szerdára virradóra – szerk. megj.) átutazunk Magyarországra, mindannyian tesztet készítettünk. 11 előadásunk lesz Magyarországon a következő két hétben.

– Honnan szedtek össze ennyi jó táncost?

– Ez igazából egy 13 éves munkafolyamat.

– Ne mondja, hogy ezek a fiatal táncos lányok több mint egy évtizede táncolnak.

– Nagyrészt igen. Úgy tudom, hogy a legifjabbnak is tízéves múltja van, ők most húszévesek. Az utánpótlásban kezdték, a Kisbekecsben. Idén is sikerült két személyt felhozni onnan. Nyárádszeredában és környékén elég széles néptáncmozgalom alakult ki, iskolai tevékenységként a 13 Nyárád menti helységben délelőtt-délutáni tevékenységként az összes táncosunk oktat, 27 kis csoportunk van, több mint 800 gyerekkel foglalkozunk. (Ha van iskola – reméljük, ősztől folytatni tudjuk ezt a munkát.) Próbálkoztunk online oktatással, a pandémia alatt, de az igazi az lenne, ha találkozni tudnánk a gyerekekkel, ez a mostani helyzet nagyon visszafogja a lendületet és a fejlődést.

– Erről a produkcióról valamit.

– Hivatásos együttesként foglalkozunk táncszínházi produkciókkal is. Ez egy autentikus néptáncelőadás, folyamatosan műsoron tartunk olyan előadásokat, amelyek megpróbálják kiszolgálni a közönség legszélesebb rétegeit, vannak gyermekjátékaink, felnőtt néptáncszínházi előadásaink is – kiemelném ezek közül az Ember az embertelenségben előadásunkat, amellyel, ha nem tévedek, tavaly voltunk itt, Aradon is. Ennek hamarosan meglesz a jubileumi, századik előadása, otthon, Marosvásárhelyre van tervezve, az ottani Forgatag alkalmából. Ezzel az előadással kaptunk a legtöbb helyre meghívást, egy részük, sajnos, elmaradt, a nyugat-európaiak is. Májusban mentünk volna Hollandiába, Svédországba, idén decemberben Ausztráliába, ezek legalábbis elnapolódnak.

– A színház székhelye Nyárádszereda, az előbb „otthont”, Marosvásárhelyt emlegette.

– A táncosok több mint fele Nyárád menti, nyárádszeredai, de most sokan Marosvásárhelyen lakunk, és ott is nagyon otthon érezzük magunkat.

– Hány előadásuk van évente?

– Több mint száz, nagy színházaktól (Budapesti Nemzeti, József Attila stb.) kezdve városok művelődési házain keresztül kis falvakig, hál’ Istennek a támogatásokból sikerült olyan eszközöket beszerezni, amelyekből színpadot tudunk építeni, teljes értékű előadásokat tartani hang- és fénytechnikával. Nagyon sokat tájolunk, és nagyon szeretjük azokat a kisközösségeket, ahol a nézőktől is visszakapjuk azt a szeretetet, amelyet ma este itt, Aradon is megkaptunk a nézőktől.