A Plútó egyre érdekesebbé válik

A Plútó negyedik holdjának felfedezése – melyet a kutatók szerdán jelentettek be – csak egy újabb csavar a törpebolygó folytatódó történetében, mely tele van meglepetésekkel és drámákkal.

A Plútóról valamikor azt hitték, akkora, mint a Föld. Teljesen kifejlődött bolygónak tekintették háromnegyed évszázadig, aztán 2006-ban új kategóriába, a törpebolygók közé került. A Plútóról 1978-ig nem tudták, hogy holdaknak ad otthont, a kutatók ma már négy szatellitet ismernek a fagyos, távoli világ körül. Ez több mint amennyi objektum a Mars, Föld, Vénusz és Merkúr körül együttesen kering. 

Röviden, a kutatók ismeretei a Plútóról javulnak ugyan, de mindig homályosak voltak. A kép valószínűleg addig nem is tisztul, míg a NASA New Horizons szondája az első közeli elrepülést nem végzi el 2015 júliusában a törpebolygó mellett.

A Plútót 1930-ban fedezte fel az amerikai Clyde Tombaugh a mitikus X-bolygó utáni keresés részeként. Ezen utóbbiról úgy hitték, hogy megzavarja az Uránusz keringését. A Plútó méretét érintő kezdeti becslések nagyon eltévedtek. Neil deGrasse, a New York-i Hayden Planetárium vezetője szerint azt feltételezték, az objektum akkora, mint a Föld, és így is kezelték. A pontatlanság számtalan szempontból érthető, hiszen a Plútót akkor nehéz volt érzékelni, nemhogy tanulmányozni.

A törpebolygó átlagosan 5,87 milliárd kilométerre kering a Naptól, azaz 39-szer távolabb van a Földnél. Az évek folyamán a Plútó tömegét érintő becslések is lefelé süllyedtek. Ám a csillagászok egészen 1978-ig nem tudták pontosan megragadni az objektum tömegét. Ekkor azonban felfedezték egy holdját. Ez a hold, a Kharón, a Plútó méretének több mint felét tudhatja magáénak. A Plútó és Kharón interakcióinak tanulmányozásával meg tudták állapítani, hogy a törpebolygó tömege a Földének 0,2 százaléka.

A Plútó azonban a kilencvenes évekig továbbra is halovány fénypetty maradt. Ekkor azonban a NASA Hubble Űrteleszkópja első alkalommal volt képes fotót készíteni felszínéről. E képek segítségével a kutatók megtudták, hogy a Plútó felszíne komplex, világos és sötét területekkel is rendelkezik. A kilencvenes évek még egy komolyabb változást hozott a Plútót érintő tudásunkban. Kiderült, hogy nincs egyedül a Naprendszer szélén. A kutatók elkezdték felfedezni a többi nagy, jeges, Plútó-szerű objektumot, melyek a Naptól hatalmas távolságokban keringenek.

Ez a felfedezés kezdte előkészíteni a terepet a Plútó bolygóstátuszának áttekintéséhez, ám egy még távolabbi, jeges objektum felfedezése indította csak be a folyamatot. 2005-ben egy kutatócsapat, Mike Brown vezetésével felfedezte az Eriszt, amely kétszer olyan messze helyezkedik el a Naptól, mint a Plútó. Akkor azt hitték, hogy az Erisz nagyobb a Plútónál (ma már úgy hiszik, durván egyazon mérettel dicsekedhetnek). Az Erisz felfedezése vezetett végül ahhoz, hogy a csillagászok – akiket kényelmetlenül érintett annak lehetősége, hogy a Naprendszer fagyos külső határain még több bolygót találhatnak – átértékeljék a Plútó státuszát.

2006-ban a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) a bolygó következő hivatalos definíciójával állt elő: Olyan test, mely a Nap körül kering, és nem más objektum szatellitje, emellett elég nagy ahhoz, hogy kialakuljon a gömb alak (de nem olyan nagy, hogy nukleáris fúzió menjen benne végbe), és a többi keringő objektumtól „megtisztította szomszédságát.”

Mivel a Plútó pályáját a Kuiper-öv – a Neptunusz mögött elhelyezkedő jeges égitestek öve – számos egyéb objektumával osztja meg, nem került be a csoportba. Helyette az IAU a Plútót és az Eriszt is törpebolygóvá minősítette le. A törpebolygókat nem tekintik teljesen kifejlett planétáknak, ezért a Plútót megfosztották 1930-as felfedezése óta birtokolt címétől. Így hivatalosan nyolc bolygó maradt a Naprendszerben.

A döntés vitatott volt, és máig is az. Számos kutató, többek között, Alan Stern, a New Horizons vezetője is úgy hiszi, hogy az IAU új definíciója önkényes, hibás és tudománytalan, és alapvetően azért vázolták fel, hogy a hivatalos bolygók számát kezelhető maradjon. Míg a Plútó státuszát illetően folytatódik a vita, a törpebolygó egyre érdekesebbé válik.

Vizsgálatok során ugyanis kiderült, hogy a Plútónak van atmoszférája. Ez a ritka gázréteg – mely főleg nitrogénből, szén-monoxidból és metánból áll – mintegy 3000 kilométerre nyúlik a felszín fölé. Ez a Kharónhoz vezető út közel egynegyede. Emellett 2005-ben a Hubble segítségével felfedezték, hogy a Plútónak további két holdja van, melyeket Nixnek és Hidrának neveztek el. Most szerdán ismét a Hubble segítségével jelentették be, hogy egy negyedik, apró holdat is találtak, melyet egyelőre P4-nek neveznek. A P4 valószínűleg nem az utolsó meglepetés a Plútónál – mondja Stern, aki arra számít, hogy a New Horizons misszió számos felfedezést tesz, amint eléri a törpebolygót, és eljuttatja az első vizsgálódó fénysugarat a távoli, sötét világra. Elmondása szerint eddig még senki sem járt jeges törpebolygónál. A Plútónál kinyert tudás segíthet a kutatónak általánosságban többet megtudni a Kuiper-övről.

Az öv továbbra is rejtélyes maradt, annak ellenére, hogy jeges égitestek nagyobb populációja található benne. Miután elrepül a Plútó rendszer mellett, a New Horizons a tervek szerint egy-két kuiper-övi objektumot is meglátogat. Stern szerint már tudják, hogy több kuiper-övi bolygó van, mint óriásplanéta és Föld-szerű bolygó együttvéve. „Naprendszerünkben ez a bolygók domináns osztálya, és eddig még nem küldtünk oda szondát. Ezért a New Horizons nagyon sok mindent tanít majd nekünk a világok eme teljesen új osztályáról.”

(hirado.hu/Space.com)