Az Atlantis utolsó küldetésével eredményes szolgálatot zár

Az Atlantis űrsikló az utóbbi negyed évszázadban műholdakat szállított orbitális pályára, új életet lehelt az egyik legkedveltebb űrteleszkópba, elősegítette a nemzetközi kapcsolatokat, és segédkezett az űrállomás felépítésében.

Ennyi küldetés után az Atlantis zárja az űrsikló-programot annak 135. és egyben utolsó missziójával, amely július 8-án, pénteken esedékes a Kennedy Űrközpont 39A kilövőállásából.

Az Atlantis maga 33. repülésére indul, mely további pluszokat ad gazdag történetéhez, amely 293 napot, 18 órát, 29 percet és 37 másodpercet ölel fel. Az általa végzett missziók 4648 keringést számlálnak a Föld körül, a sikló 194 168 813 kilométert tett meg.

Nevét a Woods Hole Oceanográfiai Intézet kétárbocos vitorlás hajójáról kapta, mely 1930-tól 1966-ig állt az intézet szolgálatában. A hajó tizenhét fős legénységnek adott otthont, valamint öt kutatónak, akik két fedélzeti laboratóriumban dolgoztak, vízmintákat vettek, és a tengeri élővilágot tanulmányozták.

Az Atlantis összeállítása 1980 márciusában indult. Okulva az Enterprise, Columbia és Challenger építéséből és teszteléséből, az Atlantis fele annyi munkaidő alatt készült el, mint a Columbia. Ez nagyban köszönhető volt annak, hogy nagy hővédő burkolatot alkalmaztak az űrsikló felső részén, és nem egyes csempéket helyeztek el, amelyek jóval több figyelmet követelnek.

A kaliforniai Palmdale-ben található Rockwell szerelőüzemből emelkedett ki Amerika negyedik űrsiklójaként, 1985. április hatodikán, majd április kilencedikén átvontatták az Edwards Légierő Bázisra, hogy elhelyezzék egy 747-es teherszállító tetején. Az országot átívelő utazás Houstonba április 12-én indult, ahol egy éjszakát töltött a földön, majd április 13-án folytatta útját a Kennedy Űrközpontba.

Az űrsikló néhány előkészületen esett át a debütáló út előtt. Első alkalommal augusztus 30-án vontatták ki a 39A kilövőállásba, majd október harmadikán indult el négynapos, titkos katonai missziójára, amelynek során kommunikációs műholdpárost juttatott fel. Ezt követően számos, a védelmi minisztériumnak végzett küldetés következett. Az Atlantis szállította fel 1988-ban a Lacrosse radar-képalkotó műholdat, majd 1990-ben két titkos terhet, illetve 1991-bene egy rakétaészlelő műholdat.

Emlékezetes tudományos szondákat juttatott fel interplanetáris missziókra – mint a Magellán radartérképező készüléket a Vénuszhoz, és a Galileót, amely a Jupiterhez indult – 1989-ben. Ezt követte 1991-ben a Compton Gammasugár Obszervatórium, melynek célja az univerzum legszélsőségesebb és legerősebb objektumai rejtélyeinek vizsgálata volt.

Az Atlantis raktere tudományos vizsgálatok bázisaként is működött, hogy tanulmányozhassák az atmoszférát. Ennek a NASA Küldetés a Föld bolygóra programja adott otthont, és itt próbálták ki az első pányvázott műholdrendszert is.

Az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország együttműködése új korszakában az Atlantis előtérbe került. Hétszer repült fel a MIR űrállomáshoz, hogy ellátmányt, illetve amerikai asztronautákat szállítson fel.

Az együttműködés a Nemzetközi Űrállomás (ISS) programban virágzott fel, és több mint 350 kilométerrel a Föld felszíne felett létrehozták a komplexumot. Az Atlantis szállította fel az amerikai Destiny modult, az európai Columbust, a Quest zsilipet, illetve a vázszerkezet és az energiahálózat főbb részeit. Tavaly felvitte a Rasszvet orosz modult. Az Atlantis végezte el a Hubble űrteleszkóp utolsó szervizelését is. Az öt űrsétát felölelő misszió során megjavították az ikonikus obszervatóriumot, és új tudományos készülékekkel szerelték fel.

Az utolsó misszió egy évre elegendő élelmet szállít fel az ISS-re, és nagy mennyiségű felszerelést hoz haza. Ez lesz az utolsó alkalom, hogy űrsikló kering a bolygó körül, véget vetve egy projektnek, amely Amerika űrprogramjának több mint 30 éve központi eleme.

Rex Walheim, az Atlantis specialistája szerint az űrsikló lenyűgöző karriert futott be, de elvégezte munkáját, és ideje tovább mozdulni, elszabadulni az alacsony Föld körüli pályáról, és valami újba belevágni egy új űrjárművel. Ez az irányváltás és cél, hogy a Naprendszer egyéb részeit is meglátogassák, küldte végül nyugdíjba az űrsiklókat. Az Atlantis dolga végeztével a Kennedy Űrközpont látogató komplexumába kerül.

(hirado.hu/Spaceflightnow/NASA)