Háromoldalú Mars-kutatási csúcstalálkozó Párizsban

A következő marsi robot költségvetési fiaskótól való megmentése érdekében a NASA, Európa és Oroszország szakemberei Párizsban találkoznak, hogy kiderítsék, mivel tudnának hozzájárulni az élet után nyomozó, Mars-misszió pároshoz.

A szakemberek szerint egyre egyértelműebb: a NASA, Európa és Oroszország komolyan hozzá kell hogy járuljon a Mars-projekthez ahhoz, hogy a missziók érintetlenek maradhassanak. A három űrügynökség űrkutatásért felelős szakemberei jövő héten ezért Párizsban találkoznak – mondta Jorge Vago, az Európai Űrügynökség (ESA) vezető marsi kutatója.

A NASA és az ESA 2009-ben egyezett meg egy közös marsi felderítési programról, melynek célja mintákat visszahozni a vörös bolygó felszínéről a 2020-as években. Egy sor szonda vezetne a minta vissza hozatali misszióhoz, melyet együttműködve fejlesztenének ki.

Azonban egyik űrügynökség sem engedheti meg magának, hogy 2016 januárjában felbocsássa a metán után vadászó keringő egységet. Ez utóbbit a francia Thales Alenia Space vállalat fejleszti, készülékeit Európában és Amerikában gyártják. Az ESA a keringő egység mellett egy légkörbe belépő, ereszkedő és landoló demonstrációs egységet is szeretne.

A Mars Trace Gas Orbiter szonda a tervek szerint az Egyesült Államokból indult volna, azonban a NASA még az év elején informálta az ESA-t, hogy nem tudja kifizetni a szonda felbocsátáshoz szükséges Atlas 5 rakétát. A NASA tudományos büdzséjét a James Webb Űrteleszkóp miatt átdolgozták, ugyanis a Fehér Ház és a Kongresszus a teleszkópot jelölte meg az űrügynökség legnagyobb prioritást élvező készülékének, és a Mars-szondák fölé helyezte.

A NASA-tól érkező nyilatkozat miatt Európának módot kell találnia arra, hogy valamiképpen felküldhesse a szondát, amely fontos mind a NASA, mind az ESA azon terveihez, amelyek keretében 2018-ban robotot küldenének a bolygóra. A robot asztrobiológiai kísérleteket végezne, emellett mintákat gyűjtene, majd egy későbbi szonda segítségével visszaküldené őket a Földre.

A Mars Trace Gas Orbiter telekommunikációs állomást is hordoz, amely a robotot kapcsolná össze a Földdel. A keringő egység és a robot egyetlen programként fut Európában, melynek neve ExoMars, azonban az ESA nem rendelkezik elengedő büdzsével ahhoz, hogy bármelyik készüléket felküldje, ezért szükséges, hogy a NASA-val vagy Oroszországgal együttműködjön.

Az európai űrszakemberek októberben hivatalosan is meghívták Oroszországot, hogy vegyen részt az ExoMars programban, kifejezetten kértek egy Proton rakétát a keringő egység a 2016-os felbocsátásához. A Roszkozmosznak 2012. januárig van ideje választ adni, azonban az orosz szakemberek már december 7-én találkoznak a NASA és az ESA kutatóival egy kétnapos csúcstalálkozón, amelynek célja egy lehetséges háromoldalú, Mars-kutatási kezdeményezés.

A NASA hozzáhárulása a robothoz 2,5 milliárd dollár, és az ESA is megkapta már a jóváhagyást tagállamaitól, hogy 850 millió eurót – mintegy 1,1 milliárd dollárt – költhet a keringő egységre és a robotra.

„Abban reménykedünk, hogy Oroszország szeretne velünk tartani, és segíteni a szonda kilövésében.” – nyilatkozta Michael Meyer, a NASA Mars-programjának kutatója egy floridai találkozón. A találkozó az első alkalmat nyújtja Oroszországnak, hogy közvetlenül tárgyaljon az ESA-val és a NASA-val a programot érintő elkötelezettségekről. Meyer szerint már gondolkodnak azon, vajon mit szeretne az orosz fél. Azt sugallja, Oroszország talán tudományos készülékeket és felszíni behatoló egységeket nyújthatna a Proton rakéta mellett.

Oroszország jelenleg Mars-programjának következő lépését értékeli ki, miután 165 millió dolláros Phobosz-Grunt szondája alacsony Föld körüli pályán rekedt november elején, és nem indult el a Mars felé.

A költségvetéseket érintő problémákat követően amerikai és európai menedzserek elemezték ki azon alternatívákat, melyek révén a robotmisszió pénzügyileg kivitelezhető lenne. A forgatókönyvek felölelték a tudományos készülékek eltávolítását a 2016-ban induló keringő egységről, ami lehetővé tenné, hogy a szonda kevésbé költséges hordozórakétán induljon útnak. A tervezők a robottal egy reléállomást is elindíthatnak 2018-ban, ezzel az egész misszió egyetlen repüléssel elindulhatna.

Meyer szerint azonban mindkét opció kihívásokkal küzd. A tudományos készülékek eltávolítása a Mars Trace Gas Orbiterről, és a misszió pusztán kommunikációs küldetéssé alakítása veszélyeztetné a marsi nyomgázok kutatását. A metán észlelése a marsi atmoszférában vezette a kutatókat a 2016-os keringő egység ötletéhez, mellyel meg lehetne határozni, hogy a metán biológiai vagy geológiai forrásból származik. Az ESA-nak emellett át kellene szerveznie a szondát érintő szerepeket és felelősségvállalást a tagállamok között, ezzel megkérdőjelezné a korábban megszületett pénzügyi egyezségeket.

A robot és az adattovábbító állomás közös, 2018-as felbocsátása túl nehézzé tenné a hasznos terhet az Atlas 5 rakéta legnagyobb verziójának is. A mérnökök szerint a robotnak napenergiás meghajtásra lenne szüksége, mely csökkentené missziójának idejét a felszínen.

A NASA és az ESA egyetért abban, hogy a missziók szimplán két évvel történő eltolása – a szondáé 2018-ra, a roboté 2020-ra – nem életképes opció. Mindez a szakemberek szerint csak tovább emelné a projekt összköltségét. Az űrügynökségek szerint a legjobb megoldás, ha ragaszkodnak a létező tervhez, és a 2016-ra tervezett szondán felküldik az összes nyomgáz érzékelőt, majd két évvel később felbocsátják az egyesült erővel létrehozott robot missziót.

A szakemberek szerint feltételezve, hogy Oroszország is csatlakozik, ez a forgatókönyv nyújtja a legtöbb előnyt minimális kockázattal. Orosz segítség nélkül a NASA és az ESA kevésbé kívánatos megoldást kell hogy keressen, amely valószínűleg veszélyeztetné a Mars-program tudományos céljait. Abban reménykednek, hogy az átstrukturált programot érintő végső döntés márciusra megszületik.

(hirado.hu/Spaceflightnow)