Lesz jövője a Kennedy Űrközpont kilövőállásainak

A Kennedy Űrközpont legészakibb kilövőállásának lebontásával a NASA azt tervezi, hogy a 39A kilövőállást eltárolja az elkövetkező hónapokra, míg nem indulnak emberi expedíciók a Marsra vagy aszteroidákra.

Az Atlantis űrsikló július nyolcadikán indult el a 39A kilövőállásról, a technikusok már meg is kezdték a kilövés utáni takarítást és javításokat. Mivel azonban több misszió nem várható az állásból, a komplexumon a normál munka a következő néhány hétben abbamarad – állítja a NASA szóvivője.

A floridai űrkikötő űrsiklóknak fenntartott két, part menti kilövőállása az utóbbi harminc évben számos repülést támogatott, ám a NASA 2006-ban indította útnak az utolsó űrsiklót a 39B állásból. Miután tartalék űrsiklónak adott otthont a Hubble utolsó szervizelése folyamán, a 39B kilövőállás 2009-tól az Ares 1-X rakéta tesztrepüléseit támogatta. Egy magánvállalkozás tavaly nyáron kezdte el szétszerelni az állás statikus és forgatható struktúráit, júliusban egy csapat eltávolította a komplexum utolsó nagyobb darabjait. Tíz hónapot vett igénybe a munka oroszlánrészének elvégzése a közeli 39A kilövőállás aktivitása miatt.

A 39A esetén nincs pénz hasonló szétszerelésre. A NASA e helyett a szerkezetet jelenlegi állásában tartja meg – mondja Bob Cabana, a Kennedy Űrközpont igazgatója. „Nem kezdjük el szétszerelni. Durván űrsikló alakra szabva hagyjuk meg arra az esetre, ha a következő program használni tudja az itt lévő szerkezeteket.” Cabana szerint a helyszín egyfajta „gondozó” állásba kerül, mint a hatalmas szerelőcsarnok, amely egy nap az új emberes expedíciókat segítheti a mélyűrbe.

„Végül is, ahogy anyabolygónkon túl kutatunk, lehetnek olyan forgatókönyvek, melyek során két nagy kilövőállás két hatalmas rakétát támogathat. A jövőbe tekintve is látunk esélyt a kilövőállás számára. Mindeközben megbizonyosodunk róla, nincs olyan állapotban, mely meggátolná, hogy szükség esetén bevessük.”

A NASA szakemberei szerint a 39B lehet a kiindulópontja azon nehézsúlyú rakétának, mely embereket és terhet szállít mélyűri missziókra, aszteroidákra, a Holdra, a Marsra és egyéb desztinációkra. Az űrügynökség jelenleg az új kilövőrendszer – Space Launch System – dizájnján végzi az utolsó simításokat, melyet valószínűleg űrsiklókból származó hardverrel, hajtóművekkel és egyéb felszereléssel fejlesztenek ki. A NASA menedzserei, a Fehér Ház és független tanácsadók vizsgálják át a dizájnt, mielőtt azt a szerződő partnerek és a közvélemény elé bocsátanák.

Cabana szerint minél előbb szeretnének innen rakétát indítani, a cél 2016. A NASA szerint az SLS 2020-ig nem szállít asztronautákat a jelenlegi költségvetési megszorítások miatt, ám a Kennedy Űrközpont célja, hogy már évekkel e dátum előtt készen álljon a kilövőállás.

A 39B jövőbeli koncepciója szerint üres dizájnt mutat, nem lesznek rajta állandó struktúrák. A rakéta szerviztornyát a mobil indítóállásra helyezik, és a végső előkészületekhez úgy vontatják ki az álláshoz. A 118 méteres mobil indítóállványt a törölt Ares-1 rakétákhoz tervezték, és a szerelőcsarnokon kívül kapott helyet. Bár a torony jelenleg nem rendelkezik misszióval, lehet úgy módosítani, hogy megfeleljen a kereskedelmi űrhajóknak, vagy a NASA új rakétaprogramjának. A szakemberek jelenleg úgy vélik, hogy a 39B állást az Ares mobil indítóállásra lehet szabni, bármilyen járműnek is ad majd otthont.

A mérnökök korszerűsítik a 39B számítógépeit, elektromos hálózatát és ellenőrző rendszereit. A NASA emellett módosítja az üzemanyagtartályokat is. Három, 182 méteres villámhárítót állítottak 2009-ben a 39B köré, mely a nagyobb rakétákra tervezett, újgenerációs időjárás-védelmi rendszert reprezentálja. Az állás beton felszíne, melyet először a hatvanas években hoztak létre az Apollo-programhoz, érintetlen marad. A NASA olyan módszereket választott az állás struktúráinak szétszerelésére, melyek biztosítják, hogy a betont nem károsítja a lehulló törmelék. 

A 39B kilövőállást először a Saturn V. rakéta használta az Apollo 10 misszió során, a Holdra-szállás első próbáján. A Saturn 1B rakéták innen vitték fel a legénységeket a Skylabre 1973-ban. Három asztronauta indult erről az állásról 1975-ben egy másik Saturn rakétán, hogy dokkoljon egy szovjet Szojuzzal. A kilövőállás szerelőtornyait 53 űrsikló küldetés felkészítéséhez használták 1986 és 2006 közötti misszióknál, kezdve a Challenger űrsikló utolsó küldetésével. Az Ares 1-X tesztjéhez is ezt az állást használták 2009 októberében. A 39A kilövőállás 82 űrsikló-küldetés és minden, a Holdon leszállt Apollo-misszió otthona volt.

(hirado.hu/Spaceflightnow)