Porgyárak lehetnek a robbanó csillagok

Az ESA Herschel űrobszervatóriuma felfedezte, hogy a csillagrobbanások kiváló porgyárak lehetnek.

Az űrben a por gázzal elegyedik és új csillagok, bolygók talán élet nyersanyagává válik. Ez a felfedezés megoldhatja a korai univerzum egyik rejtélyét.

A Herschel éppen a Nagy Magellán-felhőben lévő, hűvös porból érkező emissziót vizsgálta, amikor a felfedezésre sor került. Ez a megfelelő obszervatórium a munkára, mivel a hűvös por távoli infravörös tartományban sugároz, és a Herschel pont e régió vizsgálatára született meg.

A Herschel az 1987A szupernóva helyszínén észlelt egy fénypontot. E szupernóvát először 1987 februárjában figyelték meg a Földről, és az utóbbi 400 év legközelebbi robbanó csillagának számít. A csillagászok azóta tanulmányozzák a robbanás maradványait, miközben lökéshulláma a környezetre terjed rá. A Herschel képei az első, tiszta infravörös megfigyelések az SN1987A-ról. Felfedik a körülbelül mínusz 250 fokos porszemcséket, melyek a Nap energiájának több mint kétszázszorosát bocsátják ki magukból.

Mikako Matsuura, a vizsgálat vezető szerzője szerint a szupernóva maradvány az infravörös hullámhosszokon sokkal fényesebb volt, mint számítottak rá. A maradvány fényességét arra használták, hogy megbecsüljék a por mennyiségét. Meglepő módon ezerszer nagyobb mennyiségű port találtak, mint amit ismereteik szerint robbanó csillag előállítani képes. A por elegendő lenne 200 ezer Föld nagyságú bolygó létrahozására, és a por magában a Nap tömegének 40-70 százalékát adná. A szupernóva szülőanyja egy 20 Naptömeggel rendelkező óriás volt.

Az univerzumban lévő por eredete igen nagy érdeklődésnek örvend. Nehéz atomjai, mint a szén, szilícium, oxigén és vas nem a Nagy Bumm során keletkeztek, és később kellett kialakuljanak. Bár az univerzumnak és Naprendszerünknek csak aprócska részét képezik, a Földhöz hasonló sziklás bolygók és így az élet fő alkotóelemei. A minket alkotó atomok nagy része is valamikor az univerzumban lévő por részét képezte.

Azt azonban nem ismerik mélységében, honnan származik ez a por, különösen a távoli és így fiatal univerzum esetén, ám most már van némi elképzelésük. Napjaink univerzumában számos idős, vörös óriáscsillagról hiszik azt, hogy a legfőbb porelőállítók, a szemcsék a kéményben lévő koromhoz hasonlóan tömörülnek össze, ahogy a csillagból meleg gázok távoznak.

Azonban a korai univerzumban nem voltak ilyen csillagok, azt viszont tudjuk, hogy már volt por. A Herschel most kimutatta, hogy a szupernóvák hatalmas mennyiségű port állíthatnak elő. A csillagászok azon gondolkodnak, hogy a por a gázszerű törmelékből sűrűsödik össze, ahogy az a robbanástól távolodik és hűl. Mivel a fiatal univerzumban számos szupernóva volt, ez segíthet megmagyarázni az akkori időszakban látott por eredetét.

(hirado.hu/ESA/Nature)