Születésnapi Hubble-fotók az első keringését végzett Neptunuszról

A hatalmas gázóriás áll a központjában azon új fotóknak, melyeket a Hubble Űrteleszkóp készített abból az alkalomból, hogy a zöldeskék világ 1846-os felfedezése óta első neptunuszi évének végére ért a Nap körül.

A bolygó július 12-én fejezte be első utazását a Nap körül közel 165 földi évvel ezelőtti felfedezése – 1846. szeptember 23. – óta, ami Johann Galle német csillagász nevéhez fűződik. A Neptunusznak 165 földi évébe telik egy kört tennie a Nap körül. Mintegy harmincszor távolabb van a központi csillagtól, mint a Föld, és általában körülbelül 4,5 milliárd kilométeres távolságban kering.

A Neptunusz a legtávolabbi főbb bolygó Naprendszerünkben. Amikor Johann Galle felfedezte, azzal megduplázta az akkor ismert Naprendszer méretét. A négy Hubble-fotó június 25-26-án készült a hármas nagy látószögű kamerával, a bolygó 16 órás forgása során. A pillanatfelvételeket durván négyórás intervallumokként alkotta a Hubble, így teljes képet nyújt a planétáról. A fotókon az északi és déli féltekén is nagy magasságban elhelyezkedő felhők látszanak, melyeket metán jégkristályok alkotnak.

Az óriásbolygó a Földhöz hasonlóan évszakoknak ad otthont, mivel 29 fokban dőlt, míg a Föld dőlése 23 fokos. Azonban a néhány hónap helyett a Neptunuszon mintegy 40 évig tart egy évszak. A pillanatfelvételek azt mutatják, hogy a Neptunusz több felhővel rendelkezik, mint néhány évvel ezelőtt, amikor a legtöbb képződményt a déli féltekén észlelték. Ezek a Hubble-fotók felfedik, hogy a felhőaktivitás az északi féltekére tolódott. A déli féltekén kora nyár van, míg északon tél.

A Neptunusz atmoszférájában lévő metán által elnyelt vörös fény kölcsönzi a bolygónak egyedi, kék színét. A felhők rózsaszínesek, mivel a közeli infravörös fényt tükrözik vissza. A déli félteke alja közelében látható halovány, sötét sávot valószínűleg az atmoszférában lévő, a kék fényt szétszóró ködök mennyiségének csökkenése okozza. A sávot 1989-ben a NASA Voyager 2 szondája is lencsevégre kapta, és a kutatók szerint a régióban lévő, nagy sebességű szelek kreálta, cirkumpoláris keringéshez kötődhet. A hőmérséklet különbségek a Neptunusz erős belső hőforrása és fagyos magas felhői között – mintegy mínusz 162 fok – olyan instabilitásokat idézhet elő az atmoszférában, amelyek nagymértékű időjárási változásokat okozhatnak.

A Neptunusznak igen érdekes története van. Az Uránusz vezette el a csillagászokat a bolygóhoz. Az Uránusz – a Naptól számított hetedik bolygó – a Neptunusz legbelsőbb szomszédja. Sir William Herschel brit csillagász és nővére, Caroline találta meg az Uránuszt 1781-ben, ötvenöt évvel azelőtt, hogy a Neptunuszt észlelték volna. Nem sokkal a felfedezést követően Herschel észrevette, hogy az Uránusz pályája nem illeszkedik Newton gravitációs elméletének előrejelzéseihez. 1821-ben az Uránuszt tanulmányozva, a francia Alexis Bouvard azt gyanította, hogy egy másik bolygó van hatással az órásplanétára, és módosítja mozgását.

Húsz évvel később Urbain Le Verrier francia, és John Couch Adams brit szakemberek – mindketten matematikusok és csillagászok voltak – egymástól függetlenül vetítették előre a rejtélyes bolygó helyzetét, méghozzá úgy, hogy megállapították, a hipotetikus láthatatlan objektum gravitációja milyen hatással lenne az Uránusz pályájára. Le Verrier az új bolygó előrevetített helyszínét leíró jegyzetét elküldte Johann Gottfried Galle német csillagásznak, aki a berlini obszervatóriumban dolgozott. 1846-ban, két éjszaka folyamán, Galle megtalálta és bolygóként azonosította a Neptunuszt, kevesebb mint egy fokra Le Verrier előre jelzett pozíciójától. A felfedezést óriás sikernek könyvelték el a newtoni gravitációs elmélet terén.

Azonban nem Halle volt az egyetlen, aki észlelte a bolygót. 1612 decemberében, a Jupiter és holdjainak kézi teleszkóppal történő megfigyelése során Galileo Galilei is feljegyezte a Neptunuszt könyvébe, ám csillagként. Több mint egy hónappal később, 1613 januárjában azt írta, hogy a „csillag” úgy tűnt, más csillagokhoz képest elmozdult. Azonban soha nem azonosította bolygóként a Neptunuszt, és nyilvánvalóan nem is folytatta ilyen megfigyeléseit, így nem ő lett a felfedező.

A Neptunusz szabad szemmel nem látható, ám kisebb teleszkóppal már igen. Jelenleg a Vízöntő csillagképben található, a Bak határához közel.

(hirado.hu/NASA/Space.com)