Év végi csukák

Múlt év december közepe táján Laci barátommal kiruccantunk kedvenc Békés megyei horgásztavunkra. Most nem pontyozni mentünk, hanem csukára pergetni.

Ahhoz képest, hogy jó idő volt, igen kevesen voltak kint horgászni. Ennek csak azért örültem, mert így több helyen is próbálkozhattunk. Nem nagyon szeretem zavarni a többi horgászt. Fő a békesség.

Meglepő fordulatokból nem volt hiány. Márkás műcsalinkra egyetlen egy kapás sem volt. Ilyenkor elgondolkodik az ember, hogy van-e értelme ezeket megvenni eléggé sok pénzért. Mivel a rapala, salmo wobblerek kudarcot vallottak, ideje volt csalit váltani. Kivettem táskámból a mélyhűtött keszegeket, most már kiolvadt állapotban (ezeket pergetéskor is magammal viszem), és egy 0,1-es hosszú szárú horogra felfűzve, bedobtam, és lassan „cincálva” húztam kifelé. És láss csodát, két-három dobás után nagy súly nehezedett a botomra. Megvan, gondoltam, és tényleg megvolt egy két kilós csuka. Ezután még többször próbálkoztam a keszegekkel, de nem jött több csuka. Eszembe jutott, hogy a nyár közepén vásároltam pár twistert, és elkezdtem fehér testű és piros farkú twisterrel dobálni. Néhány dobás után, miközben lassan vezettem a csalit, erős húzást éreztem. Bevágás után végre sikerült még egy szép halat fognom. Ez azért is volt öröm számomra, mert a barátom már régen feladta az egészet, mivel neki rá sem koppintottak a csukák a twisterre.

Dél felé az egyik kis öbölben nagyon nagy élményben volt részünk. A pálya nem volt valami könnyű, mivel tele volt a partszél tuskóval. Itt már azt kellett kitalálni, melyik tuskó mögött van a csuka.

Laci barátom kezdett el először dobálni. Hatalmas szerencséje volt, egyből eltalálta, melyik tuskó mögött van a hal. A partszélén ültem, amikor láttam hogyan mozog a gumihal. Már majdnem kiemelte a csalit a vízből, amikor rárontott a csuka, de sajnos barátom elvétette a bevágást. Laci másodszorra is dobott, de sajnos a csuka újra elhibázta a csalit – vagy talán a barátom hibázott –, ezért kénytelenek voltunk odébbállni.

Lassan kezdett lemenni a nap, rövidre kellett fogni a horgászatot. Ezért csak azokat a helyeket dobáltuk meg, ahol láttunk akadót. A tó másik oldalán jártunk, amikor az egyik bokor előtt felcsillant a szemem. Ha itt nincs csuka, akkor sehol! Mondom is Lacinak, hogy dobjon oda. Első dobásra sikerült egy másfél kilós csukát fognia. Ez is egy gyönyörű példány volt. Végre Laci is felvidult. Indulhattunk haza.

Egy csodálatos horgásznapot zártunk barátommal. Remélem sok ilyen lesz még.

Kádár Tibor