2023-at írunk

Örömmel olvasom lapunkban, hogy 285 elhanyagolt arculatú belvárosi épületből 50 lekerült a többletadót fizetők listájáról. Tulajdonosaik elvégeztették az épületek fedőszerkezetének és utcai frontjának a felújítását. Jómagam az utóbbi két évben 30 ingatlan esetében hangot is adtam a lap hasábjain a ház és érdekes, értékes lakóival kapcsolatos történeteknek. Úgy éreztem, Arad, ha megkésve is „rajtolt”, nem marad le végérvényesen a közeli városok, mondjuk Nagyvárad mögött, amely országos élenjárója a városkép megújításáért folyó egészséges versengésnek, noha ennek, ilyen megfogalmazásban sehol nem adtak hangot. Ám, aki a Körös-parti városban megfordult az utóbbi időben, szemtanúja lehetett, hogy ott bizony a városvezetés és a lakosság összefogásával történt ez a megfiatalítás.Jó pár éve kezdődött, és még koránt sincs vége.Az épületek arculatkozmetikája előbb-utóbb elkerülhetetlen. Minél később, annál nehezebb és kockázatosabb a kivitelezés.Persze az sem mindegy, hogy egyszerű bérházról vagy műemlékjelzéssel ellátott ingatlanról van szó. Arad talán legértékesebb műemléke, az omladozó régi színház sorsa körüli vita két-három évenként fellángol. Aztán következik a mély csend. Tavaly hónapokig GheorgheSchwartz író volt e sajtóvita élharcosa. Most csillapodni látszik a „vihar”, mert, a jelzések szerint valaki mégis megvette a vitatott épületet. (Vajon milyen feltételek mellett?) Az új tulajdonos kiléte egyelőre nem publikus (?!) Állítólag ugyanaz, aki a másik ikonikus épület, a Fehérkereszt esetében „bedobta a mentőövet”. Egyébként a patinás szállodát is eléggé megviselte az idő, és félő volt, hogy a számtalan emléktáblával ellátott műemlék is a régi színház sorsára jut.A kérdés még nem lezárt: hogyan tovább?Reménykedünk, hogy a felújításra sem kell évtizedeket várnunk. Túl nagy lenne a csapás, a veszteség. Ennyire könnyen túladnánk értékeinken? Sajnos volt már rá példa. Gondoljunk csak az újaradi temetőből simán elvitt Skultéty-síremlék esetére (a világ legöregebb huszárja), amivel talán esélyünk lett volna bekerülni a Rekordok Könyvébe. Most pedig a hajdani Földes-patika (a Margit krém híre Amerikába is eljutott) egyik napról a másikra történő felszámolása és igen ritka, eredeti bútorzatának külföldre szállítása borzolta fel a kedélyeket.Veszendő értékeink sorában ez a lépés visszavonhatatlannak tűnik.Mintha másutt, mások jobban értékelnék azt, ami a miénk, örökségünk, és kutyakötelességünk lenne megóvni, átmenteni az utánunk következő nemzedékeknek.És ekkor még nem szóltunk olyan középületekről, amelyek állapota aggasztó és riasztó. Ilyen a CFR-palota (a város felőli épületrész állapota akár Arad elrettentő névjegye is lehetne), az Andrényi-ház (Gyermekek palotája), a liget melletti hatalmas Dengl-ház, hogy csak a legszembetűnőbbeket említsem.Persze történtek jó dolgok is. Ez természetes.Tudjuk azt is, hogy vannak fontos dolgok, teendők.De akadnak még fontosabbak.Akárhogy is szépítenénk, még rendkívül sok a teendő Arad városképének, épített és szellemi hagyatékának megőrzése terén. Mert minden késedelem, packázás vagy „szabaduljunk meg tőle, mert nem egyszerű, mert vitára ad okot, és felborzolja a kedélyeket” -felfogás a város tágabb értelmezésű, de semmiképp sem hízelgő „fapados” megbélyegzését erősíti. Nemzedékek lokálpatriotizmusát gyengíti.2023-at írunk.