Megalakult a Luca Niculescu vezette PSD-s kormányt, véget ért a majdnem fél éve tartó kormányválság. De csak az, jegyezte meg Kelemen Hunor.
A PSD által tavasszal kirobbantott kormányválság ugyanis rátevődött a korábbi két súlyos krízisre. A politikai válság a szélsőségesen EU-ellenes alakulatok látványos megerősödését és Călin Georgescu berobbanását eredményezte, míg a gazdaságit a Ciolacu-kormány felelőtlen pénzügyi pazarlása váltotta ki.
A Bolojan-kormány mindkettő orvoslására jött létre: az Európa-pártinak titulált PNL, PSD, USR és RMDSZ kimondottan a szélsőségesek megfékezésére kötött szövetséget, gazdasági téren pedig a tűzoltás volt az egyértelmű prioritás. A költségvetési hiány a szédületesen magas 9,3%-ra ugrott, az államkassza pedig kongott az ürességtől. Bolojan elvállalta Augeiasz istállóinak kitakarítását, noha tisztában volt vele, hogy politikailag és gazdaságilag is roppant korlátolt a mozgástere. Kénytelen volt népszerűtlen intézkedéseket hozni, melyek megmentették az országot az államcsődtől. Tisztességesen kormányzott, teljesíthetetlen ígéretek nélkül.
A PSD viszont ezen kettős válságkezelést utasította el, és hátba szúrta azt a kormányt, amelynek tagja volt. Mindezek után a PNL, az USR és az RMDSZ érthető módon többé nem hajlandó ismét szövetségre lépni vele. Így hát a PSD kénytelen volt egyedül vállalni a kormányzást, noha Niculescu jelölésénél még a liberálisok és a magyarok részvételéhez kötötte saját kormányzási szerepvállalását. A PNL és az RMDSZ megszavazta ugyan a Niculescu–PSD-kormány beiktatását, és vállalta, hogy 6 hónapig nem szavaz megbuktatására, de semmi többet. A téli szezonra érvényes „fegyverszüneti” megállapodást a kormányfővel kötötték meg, főleg a költségvetés-kiigazítás és a jövő évi költségvetés elfogadására. A PSD-vel továbbra sem működnek együtt, sem a PNL, sem az RMDSZ. Az USR még ennyire sem volt hajlandó, nem szavazta meg a kormányt.
A PSD kisebbségi kormányzásra kényszerül, amely más pártok támogatására szorul minden egyes törvény elfogadásához. Mert egyértelműen PSD-s kormányról van szó, 18 minisztere közül 12 ugyanis PSD-s, a maradék hat pedig technokrata. A PSD tehát nem játszhatja el többé a kormányon belüli ellenzék szerepét, noha borítékolhatóan a kormányfőre és a technokrata miniszterekre próbálja kenni majd a népszerűtlen intézkedéseket, az esetleges sikereket pedig kisajátítja.
Az új kormány mozgástere is korlátolt, a politikai válság nem ért véget, az AUR támogatottsága tartósan a legmagasabb. Ráadásul a hagyományos jobboldali ellenzékkel is számolni kell. A gazdasági helyzet javult, a Bolojan-kormány intézkedései nyomán az ország már nem áll a szakadék szélén, de még ingatag, s a nemzetközi helyzet nyomán az energiaárak rohamosan növekednek. Nehéz tél lesz, főleg, hogy a korábban felvett hitelek törlesztése továbbra is óriásai teher az állam számára. A bírák által saját maguknak megítélt egymilliárd eurót is sürgősen ki kell fizetni. A korábban is PSD-s vezetésű egészségügyi tárca pedig úgy „osztotta be” éves költségvetését, hogy október végére nem maradt pénz az alapvető szolgáltatások finanszírozására. Ügyvivő kormány nem hajthatott végre költségvetés-kiegészítést, a PSD és sajtóbéli trombitái viszont Bolojan kormányfőt és Cseke Attila tárcavezetőt hozta volna ki bűnbaknak, ha maradt volna az ügyvivő kormány. Most viszont a PSD nem kerülheti el a felelősséget, bármennyire is hivatkozna a „nehéz örökségre”. Egyedül kell megbirkóznia a gazdasági válságkezeléssel. De hát, aki másnak vermet ás…
A párt nélküli Luca Niculescu mozgástere még ennél is korlátoltabb, még a kormányban sem érvényesítheti akaratát a PSD beleegyezése nélkül. Jóformán szava sem volt kabinetje tagjainak kiválasztásában, sem a PSD-s minisztereket, sem az államfőtől kapott technokratákat illetően. Kérdéses, hogy miért vállalta el a kormányfői szerepet, mellyel gyorsan tönkre teheti megfontolt diplomata tekintélyét, miközben keveset nyerhet. Már amennyiben önként vállalta a szerepet, és nem háttérben hozott döntést teljesített.
Hozzászólások