A békéről mikor?

Az utóbbi hetekben, hónapokban szinte egymást érik Európa és a világ fontos politikusainak, állam- és kormányfőinek, minisztereinek tanácskozásai. Európában (de a világban is) rendkívüli a helyzet: háború van.A háború pedig, gondoljuk mi, közemberek, nem az emberiség természetes állapota; bár ki tudja, tudós számítások szerint az emberiség dokumentálható történelme során sokkal több időt töltött háborúban, mint békében. Szerencsére nem globálisan – világháború eddig csak kettő volt, bár sokak szerint, és nem alaptalan vélemény, már a harmadik is folyik, bár egyelőre korlátozott mértékben. De ami elromolhat, az el is romlik, mondja Murphy törvénye. Ne legyen igaza.A bájos az, hogy az országok abszolút többsége, szóban, írásban külső kommunikációban nem a háború, hanem a béke híve. Napjainkban az Európai Unió, meg a közös védelem érdekében anno létrejött, USA-vezette Észak-atlanti Szövetség (NATO). Ha ad absurdum valamely világszervezet (persze ez csak jámbor óhaj) pártatlan felmérést készítene arról, hogy Európa, tágabban a világ lakossága közül mennyi van a háború mellett, meggyőződésem szerint legalább a háromnegyede ellene szavazna. Azt is tudja, vagy van elképzelése arról, hogy a háború emberéletek (száz)ezreinek elvesztésével, családi-rokoni kapcsolatok soha be nem gyógyuló sebeivel, anyagi javak dollárban mérhető százmilliárdjainak pusztulásával stb. jár együtt. Hogy a háborúzó felek polgárai között keletkező feszültség, a gyűlölködés hány évtized múltán szűnhet meg, még ha volna is erre irányuló szándék, senki meg nem mondhatja.Tolsztoj gróf, a világ regényirodalmának szerintem egyik legnagyobbja – lehet, hogy manapság szentségtörés mint orosznak az emlegetése – egykoron a Háború és békéről írt nagyszerű művet.Manapság egy hasonló nagyság a Háború vagy béke címmel írhatna a témáról. A végkövetkeztetésnek pedig a békének kellene lennie.Hogy az immár nyolcadik hónapja tartó háborút ki robbantotta ki, az nem lehet vita tárgya. Hogy miért, az ködös, hacsak nem feltételezzük, hogy egy teljesen irracionális („sátáni”) hatalom megnyilvánulása, amit a magam részéről nehezen tudnék elfogadni. Napjainkban, 2022 októberének utolsó dekádjában tény: Ukrajnában kemény háború folyik, váltakozó sikerrel, de változatlanul rengeteg emberi és anyagi áldozattal. A Nyugat pedig (nevezzük így az EU legtöbb országát, beleértve a vezérkos USA-t) igen modern fegyverekkel – nagyszerű alkalom azok kipróbálására! –, logisztikai (pl. műholdas, létfontosságú) információkkal látja el az ukrán felet. Legújabban ukrán katonák külföldi kiképzéséről esett szó. Miközben Ukrajna se nem EU-, se nem NATO-tag. De hát a demokrácia.Hogy mindez közelebb visz-e a békéhez, arról nem is érdemes csevegni. Egyértelműen nem. De cél-e egyáltalán a béke?Alapvetőnek kellene lennie, attól függetlenül, hogy a mostani – a világgazdaságra is rendkívül negatív hatással járó – konfliktust ki és miért robbantotta ki. Ha egy lakott településen vagy erdős zónában tűzvész robban ki (az utóbbi hónapokban, években számtalan rá a példa), a hatóság elsőrendű célja és feladata a tűz eloltása, megakadályozandó továbbterjedését, újabb károk keletkezését. Az okok kiderítése fontos, bár másodrendű feladat, ráér a tűzoltás befejezése után.Ma azonban azt láthatjuk, hogy újabb és újabb rőzsekötegeket dobnak a háború amúgyis nagy lánggal lobogó máglyájára, mint egykoron, állítólag, Husz Jánoséra tette egy szegény, tudatlan, félrevezetett öregassony. Egy vödör víz – napjainkban egy modern locsolóautó haboltó fegyvere – helyett.Az alapvető kérdés 2022 októberének vége felé: hogyan viszonyul Európa s az USA-vezette világ a háború és béke kérdéséhez?Lehet, ugye, fegyvereket, dollármilliókat küldeni egy háborúhoz, amely kétségtelenül napról napra mind nagyobb, egyre nehezebben pótolható emberi és anyagi veszteségekkel jár.Lehetne azon is gondolkodni, hogy miként akadályozzák meg ezt a mai őrültséget. A pert a ki, miért, hogyan stb. tisztázására későbben is le lehetne folytatni. Gondolja egy talán naív, nagypolitikához nem értő, de talán józan gondolkodású ember.De ki hallgat manapság ebben az irracionális világban a józan észre?