A Bigăr halálára

Van aki „csípi”, nagyra tartja a mai világ egyik tekintélyes közösségi hálóját, a Facebookot, mások, ellenzői, inkább (kétségtelenül létező) hátrányait emelik ki.

Ezen most ne vitatkozzunk, csak jelezzük: hétfőn, június 7-én a kora esti órákban a Fecebbok jelezte, hogy aznap délután „összecsuklott”, tönkrement a Bigăr (magyar szóhasználatban Bigar- vagy Bigér-vízesés) Krassó-Szörény megyében.

Egy természeti csoda akár részleges pusztulása nyilván megrázó; csak néhány napja számoltunk be arról, hogy a (világhíres) Galapagos-szigeteken összedőlt egy természetes „kőhíd”, amelynek jó ideig csodájára jártak százezrek és milliók.

Az Almás-hegység és az Aninai-hegység határolta medencében, a Ménes (Miniş) patak völgyében lévő Bigar-vízesést 2013-ban kapta fel a világhírnév, amikor a The World Geography (hogy mekkora és mennyire megbízható név a szakmában, e cikk írója passzolja a választ) a világ legszebb, de legalábbis egyik legszebb vízeséseként jellemezte. Ami, ugye, nem semmi.

Jöttek is szépen a látogatók (bel- és külföldi) turisták, mert hát ki ne akarná látni a világ legszebb vízesését, amiért még csak a világ végére sem kell elmennie (ha európai?) Azért annyian csak nem jöttek, hogy lényegesen felvirágoztassák, turisztikai szempontból a környéket.

Most pedig, egyik napról a másikra a kétségkívül gyönyörű természeti jelenség eltűnt – nagyjából, úgy hatvan százalékos arányban. Kár, hisz vonzereje nem is került pénzbe.

Eddig a fentiek aligha szolgáltathatnának nagyobb „anyagot” egy jelentősebb újsághír számára. A lényeg: volt egy gyönyörű vízesés, ami most nagyrészt megsemmisült.

No de: mi van mögötte (ha van)?

Egy (akárki) turisztikai ügynök egy nem is akármilyen nevű nemzetközi sajtóügynökségnek azt nyilatkozta: a háttérben gyanús ügyek húzódnak meg, nevezetesen hogy a hegyi patak vizét pisztrángnevelde céljaira térítették volna el, s az okozta a katasztrófát.

Ha igaz volna a vád, a sajnálatos Bigar-katasztrófa bűnüggyé válna, vétkesekkel, mulasztásokkal, s az ezek nyomán kiróható büntetésekkel.

(Ide kívánkozna egy rövid, de akár hosszasabb eszmefuttás, de a szerző eltekint tőle.)  

A Romsilva – az erdőkért felelős állami szerv, amelynek hatáskörzetébe, úgy tűnik, a Bigar-vízesés is tartozik – ezzel szemben azt állítja: a vízesés „természetes halállal” múlt ki. A travertin, az évtizedek, századok során bizonyára megrepedt kőzet („anyagfáradás” okán), a rárakódott moha súlya alatt is adott pillanatban egyszerűen felmondta a szolgálatot. Szomorú, de ez van.

Bűncselekménynek tehát nyoma sincs.

Ami megszületik, az idővel meg is hal. Még a természeti jelenség, akár csoda is.

„Csak ki kell várni”, ahogy egy neves magyar könnyűzene-együttes énekelte.