A bolondgomba, ha külföldi...

Nemrég a szlovák élelmiszer-biztonsági hatóság vizsgálata megállapította: az élelmiszeripari multik rosszabb minőségű árut visznek a szlovák boltokba, mint amit Ausztriában adnak el. Ugyanazzal a márkajelzéssel árult kólában Szlovákiában több a cukor, felvágottban kevesebb a hús, fűszerben kevesebb az íz, mint Ausztriában.

A magyar Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalnak (Nébih) is volt hasonló vizsgálata. A Nébih kiderítette: a multik a magyar vásárlókat sem tisztelik sokkal jobban, mint a szlovákokat.

A Nébih időszakonként elmegy bevásárolni ugyanazokhoz a szupermarketláncokhoz (Spar, Aldi, Metro, Lidl stb.) Ausztriában és Magyarországon is, azt vizsgálva, hogy mennyire tér el az áru a határ két oldalán. A hatóság viszonylag hosszú és részletes listát közölt arról, hogy milyen különbségeket találtak. A legtöbb terméknél nem volt nagy összetételbeli eltérés, egyszerűen csak nem volt olyan finom, amit a magyar polcokra küldtek a cégek, de volt olyan készítmény, amelynek magyar változatából összetevők hiányoztak. A Nébih közleménye szerint: Ausztriában lágyabb és krémesebb a Nutella, roppanósabb a Manner nápolyi, sűrűbb és finomabb a puding és a joghurt, jobb minőségű aromákkal és 0,6 százalékkal kevesebb cukorral készül a Coca-Cola, kakaósabb a Nesquik kakaó, 2 százalékkal több tonhal van a Rio Mare tonhalban, a Knorr zacskós húslevesnél 12 grammal több por jut egy zacskóba, mint Magyarországon, a Knorr carbonara-porban pedig van sajt, háromféle is, míg a magyar változatban egy sincs. És bizony a bécsi dán szalámiban több a hús, a lekvárban pedig több a gyümölcs, és kevesebb a cukor.

Gyanítjuk, hogy ez a helyzet a többi kelet-európai államban, Csehországban, Lengyelországban és Romániában is.

És, sajnos, nemcsak az élelmiszerek terén van ez így. A folyékony mosószerek és az öblítőszerek piacán is a „rövidebbet húzzuk”. Személyes tapasztalatom, hogy a Bécsben vásárolt öblítőnek például sokkal tovább érzik az illata, mint az itthoninak.

Ne mondják, kérem, hogy sznob vagyok, hiszen Budapesten is ugyanazt vehetem meg – látszólag... Véletlenül jutottam a tapasztalathoz öcsém jóvoltából, aki Ausztriában dolgozik, és időnként meglep bennünket egy-egy „szeretetcsomaggal”. Ráadásul, állítólag ezek a termékek – és általában majdnem minden – ott olcsóbban kaphatók, mint Budapesten.

Valamiért úgy gondolják a multinacionális cégek, hogy nekünk ez is jó... hogy igénytelenek vagyunk. Mert oly sok éven át fosztottak meg bennünket a vágyott „nyugati” termékek élvezetének örömétől, hogy már kritikátlanul elfogadjuk a gyengébb minőséget is. Volt úgy, valamikor az átkosban és a rendszerváltás hajnalán – akkor elhittük, hogy jobb a bolondgomba is, ha külföldi. De ma már mi is igényesebbek vagyunk. Legalábbis remélem...

Mostanában sok szó esik a felzárkózási nehézségekről és a kétsebességes Európáról – talán ez is egyik aspektusa ennek. Gyengébb minőséget drágábban eladni – no, ez az igazi jó piac. És a multinacionális cégek, miután a csatlakozó keleti államokban a feldolgozóipart felvásárolták és megszüntették, nincs, vagy alig van saját termék. De ha van is, jóval drágábban, mint ahogy ők adják. És a minimálbérből tengődő polgár hazafias érzelmeire hiába apellálunk: nem fog hazai terméket venni, amíg a külföldi jóval olcsóbb.

Mi hát a megoldás? 2016 májusában az EU Mezőgazdasági és Halászati Tanácsa már tárgyalt arról, hogy mit lehetne kezdeni a multik kettős mércéjével, de nem igazán jutottak semmire. Ahogy a Nébih fogalmazott, „a jogi környezet nem a legkedvezőbb”, így leginkább a vásárlói tudatosság erősítésével lehetne elérni, hogy ide is a jobb minőségű termékeket hozzák a nemzetközi cégek. Illetve jobb minőségű hazai termékeket kellene gyártani ugyanazon az áron, vagy akár olcsóbban. Ehhez azonban a kelet-európai gazdaságoknak második sebességből egyesbe kéne kapcsolnia...