A Föld napja, avagy a világ megváltoztatása

Olvasom lapunkban, hogy a Föld napján – ma, április 22-én – fiatalok, egyetemisták csoporjai vonulnak ki Aradon a Maros partjára, a Maros-ártérre, s szemetet gyűjtenek.

Néhány tucatnyian, talán százan, hogy mások – ezrek – a természetben nemtörődömségból, neveletlenségből, tudatlanságból, netán egyenesen rosszindulatból hagyott mocskát összegyűjtsék.

Szép, kétségtelenül nemes gesztus. Aki gyermek- vagy ifjúkorában egy ilyen, kézzel fogható eredményekkel járó kezdeményezésben részt vesz, aligha fog élete folyamán papírt, műanyagpalackot és ezerféle más szemetet szétdobálni, ami nemcsak a szemünket zavarja, de magán a Földanyán is sebet ejt. Amely manapság már így is ezer sebből vérzik.

A Földanya pedig arról jut eszembe, hogy valamikor, nem is olyan régen, csupán félszáz plusz egy esztendeje ez a kifejezés is elhangzott, mielőtt a Föld napja hivatalossá vált volna.

A szemétgyűjtés, a környezet több-kevesebb sikerrel járó megtisztítása kétségkívül nemes és fontos akció, a keveseké a többség ellenében. (A környzetvédelemnek amúgy külön világnapja is van június elején.) A Föld napja azonban ennél is nagyobb és fontosabb tartalmakat rejt. 

A mintegy harminc éve világmozgalommá vált Föld napja bolygónk már akkor megmutatkozott, és azóta egyre fenyegetőbbé vált állapotából indult ki. Mert mit tapasztalhat ma a természettudós, és nagyon sokfelé a világon egyre inkább a közönséges halandó is? Az ökológiai válság súlyosbodó jeleit: a bioszféra pusztulását, az ipari szennyezést, az őserdők irtását, a sivatagosodást, az üvegházhatást, az ózonlyukakat, a veszélyes hulladékokat, a túlnépesedést, a savas esőt, a folyók, óceánok szennyezettségét. Folytassuk? Ennyi bőven sok is ahhoz, hogy elrettentse, de főleg figyelmeztesse és megfelelő cselekvésre ösztönözze az emberiséget.

Felvetődik természetesen a kérdés: mit tehet az ember, pláne az egyén ilyen óriási, gyakran pénzhajhászás-, egyéni nyereségvágy-indíttatású szörnyűségek ellen, mint például az ipari szennyezés, őserdőirtás stb. ellen?

El kell ismernünk: magánszemélyként szinte semmit.

A Föld napja mozgalomnak azonban az egyik jelszava: Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot?

Nos, egyedül aligha tudod. De egy-, két vagy többmilliárd magaddal? Rá tudod venni – remélhetőleg – a döntéshozókat, hogy a Föld és az emberiség számára hasznos és üdvös szabályokat, törvényeket alkossanak. A Föld órája ketyeg, és a pillanatnyi tendenciák szerint nem az emberiség jövőjének javára.

Denis Hayes egykori amerikai egyetemi hallgató (ma az alternatív energiaforrások kutatója és szakértője, méltó arra, hogy nevét megjegyezzük) mintegy harminc éve megalapította az Earth Day Network-ot (Föld Napja Hálózat), s mindjárt az elején felsorakoztatott maga mögé vagy húszmillió amerikait. Ma, állítólag, mintegy 175 országban van tagsága a mozgalomnak, ezernél több szervezeteinek száma.

Az eredményeket tekintve még mindig kevés. Földanyánkon olyan káros folyamatok indultak és zajlanak, amelyek már-már katasztrófával fenyegetnek.

Korunk egyik ikonikus személyisége a rövidesen 95 éves Sir David Attenborough angol természettudós, dokumentumfilmes, ismeretterjesztő. Befejezésül egyik legutóbbi, magyarul tavaly megjelent könyvéből idézek.

„Fiatalkoromban úgy éreztem, hogy odakint a szabadban az érintetlen, őseredeti természet vesz körül – ez azonban nem volt egyéb, mint illúzió. Korunk nagy tragédiája – az érintetlen természeti környezet folyamatos zsugorodása és a biológiai sokféleség, a biodiverzitás csökkenése – alig észrevehetően nap mint nap itt zajlik körülöttünk.

Tanúja voltam ennek a hanyatlásnak. Az Egy élet a bolygónkon a tanúvallomásom, egyben a látomásom is. Történet arról, miként követtük el a leghatalmasabb tévedésünket, és annak felvázolása, hogy ha haladéktalanul cselekszünk, hogyan tudjuk helyrehozni ezt a tévedést.

Ma még – utoljára – van esélyünk arra, hogy tökéletes otthont teremtsünk magunknak, és helyreállítsuk az épségét annak a csodálatos világnak, amelyet örököltünk.

Csak akarnunk kell.”

Vajon akarunk-e, s van-e hozzá erőnk, szilárd elhatározásunk?