A folytatás kezdésének napja

Nem történt csoda, meglepetés az EMNP szombati küldöttgyűlésén, Toró T. Tibort, mint egyedüli jelöltet elnökké választották, szándékosan, nyilvánvaló píár-fogásból nem szidták az RMDSZ-t, Orbán Viktor videoüzenetet küldött, a magyar kormányt képviselő Németh Zsolt, külügyi államtitkár, Répás Zsuzsanna, nemzetpolitikai helyettes államtitkár udvarias, igazából semmitmondó rövid köszöntőket-beszédeket tartottak, amiből, amint az várható volt, következtetni is nehéz, miként áll majd mostantól a Fidesz-KDNP az erdélyi magyarság ügyéhez, a két magyar versenypárt párhuzamosságához, vagy helyenkénti együttműködéséhez.

Az EMNP keretprogramja általános célokat, megfogalmazásokat tartalmaz, amelyek közül jó néhány kimeríti az idealizmus fogalmát, mint például, hogy a Székelyföldön a románoknak ők kulturális autonómiát biztosítanának. Vagy Kolozsvárnak, mint azt általuk Erdély fővárosának kikiáltottnak „az egész nagyrégió multikulturalizmusát és többnyelvűségét szimbolikusan is megjelenítő sajátos jogállást”.

Csak az nem derült ki számomra, hogy a szombati hivatalos megalakulást követően mi lesz február 27-től, hétfőtől. Persze, annyira naiv azért nem vagyok, hogy ne sejtsem, a színfalak mögött, szűk magánbeszélgetések alkalmával Toróék minden, őket izgató kérdésre kaptak valamilyen választ Németh Zsolttól vagy Répás Zsuzsannától. Végül aztán Tőkés László a sajtótájékoztatón már nem tudta visszafogni magát, és nagyjából megüzente, hogy neki mit üzentek, amikor kijelentette, hogy az EMNP nem gyors politikai sikerekre rendezkedett be, távlati célokban gondolkodik, és az RMDSZ-t nem az EMNP, hanem az erdélyi magyar választók „fogják összeroskasztani”. Amiből azért, ha szétcincáljuk a dolgot kiderül, hogy az EMNP nem akar novemberben minden áron, horribilisdiktu, akár egy RMDSZ-szel között paktum árán bekerülni a parlamentbe, hanem a Szövetség ellenzékeként, rendszeresen tüzelve kivár, amíg az vágyálmaik szerint szétesik. Az EMNP szempontjából, eddigi nyilatkozataiból ez érthető, logikus stratégiai álláspont, az erdélyi magyarság szempontjából viszont azt jelenti, hogy már most készülhet a törvényhozáson kívüli életre, hisz párhuzamosan indulva, várhatóan egyik sem kap elegendő voksot a küszöb elcsípéséhez. Ja, és erre egyébként már Kelemen Hunor is készül, aki, elmondása szerint egész jól érezné magát ellenzéki szerepben, igaz, ő ezt a parlament falain belül képzeli el, ami azért tetemes különbség.

Persze, azért nem várhatjuk el az EMNP-től, hogy már most februárban betonba ágyazott novemberi stratégiával álljon elő, szerintem előbb megmártóznak a politikában a helyhatóságin, és az ottani eredmények és a kapott üzenetek alapján módosíthatják hozzáállásukat. Vagy nem.

A helyhatóságira pedig elég egyértelmű az EMNP üzenete: a Székelyföldön versenyezni, a szórványban lehetőség szerint megállapodni az RMDSZ-szel. Az pedig megint más kérdés, hogy szórványvidéke válogatja, hisz van, ahol az EMNP soraiban ismert, kedvelt személyiségek jelöltethetik magukat, és van, ahol csak személyek kóvályognak, mindenféle tapintható támogatottság nélkül, s egyedüli reményük a dacszavazatok begyűjtése. Szerintem az RMDSZ ott törekszik majd kiegyezésre, ahol értelmét látja, ahol viszont nem, ott megerősített, hatékony kampánnyal előrukkolva próbálja megőrizni pozícióit, s reméli, hogy az emberek megértik, ez Románia, nem pedig egy német tartomány vagy svájci kanton, itt a félreállás, a román pártoktól való teljes elzárkózás nulla lej visszaosztott közpénzt hoz a magyarság számára.