A jubiláló vasúti palota

Idén kereken 110 éves Arad egyik jelképes épülete, az egykori vasúti (később CFR) palota. Nehezen lehetne lepusztultabb, siralmasabb külsejű épületet találni városunkban. Talán csak a közeli Dangl-ház vetélkedhet vele. A város szégyene és, kétségtelen névjegykártyája is, hiszen az állomás felől és felé elkerülhetetlenül lesújtó, elkeserítő látvány.

Hajdani szerepe már csak emlék, rendeltetése az évtizedek során megkopott, megszűnt, s a szaklíceum, amelynek otthont adott sem a régi. Igaz az épületszárny „árvasága” ellenére még elviselhető látvány. Itt elektronikai szaktanulmányokat oktatnak. Most persze teljes a csend, hiszen itt a vakáció.

Megállok az iskolai front előtt, kijön egy papírlapokat lobogtató hölgy, és kedvesen mondja, hogy, ha a volt CFR iskolát keresem, jó helyen járok, mert ez volt az. Megelőz a válaszban: „Sajnos most így fest, de nézze csak meg a túlsó épületszárnyat, az sokkal rémesebb!” – bíztat, mert nincs a homlokomra írva, hogy helybéli vagyok, még hozzá a legvérmesebb lokálpatrióták közül, és vérzik a szívem, mikor ilyent látok. „Ez van” – mondja és eltűnik a folyosón.

A négy utcára nyíló, Steiner József tervezte patinás épületnek nincs igazi, gondos gazdája. Csak egyszerűen van, vegetál, mint még jó néhány, hasonló sorsú aradi épület. Szinte kínálja magát annak, aki elhamarkodottan akar ítélkezni Arad építészeti örökségéről.