A közgazdasági oktatás hajnalán

Olvasom az egyik helyi napilapban, hogy a helyi közgazdasági főgimnáziumban megünnepelték az intézet fennállásának 125. évfordulóját.

Örvendetes, hogy fontosságot tulajdonítottak az eseménynek és hogy kimondták, ha félszájjal is, hogy a közgazdasági oktatás tekitélyt parancsoló évfordulójáról van szó, abban a városban, amely mindig is fontos szerepet töltött be a gazdasági és a kereskedelmi gondolkodás kialakításában.

És itt most a mindigen van a hangsúly.

Merthogy fogalmazhattak volna szokványos csúsztatással úgy is, hogy a román oktatás jubileumáról van szó, mint ahogy a korábbi évek iskolaünnepségein, ilyen vagy olyan évfordulóin, amikor az 1920 előtti időszak a méltatók számára a múlt homályába veszett.

Az iskola indulása pedig fölöttébb érdekes, mert jól érzékelteti Arad szerepét e térség fejlődésében, a korabeli hangadó értelmiség gondolkodásmódját, pragmatizmusát, amely akár modellértékű is lehetne.

A kereskedelmi oktatás fontosságára már a reformkor küszöbén rádöbbentek eleink. Az 1840-es években egy Rotter nevezetű férfi magániskolát nyitott Aradon, ahol alapfokú gazdasági és kereskedelmi ismereteket oktattak, de az iskola a kiegyezés utáni évtizedben megszünt.

A város viszont rohamosan fejlődött és a polgáriasodó Aradon egyre nagyobb szükség volt olyan fiatalokra, akik áruismerettel rendelkeznek, jártasak a könyvelésben, a hitel és a kamat világában. A humán műveltséget nyújtó minorita gimnázium padjaiból kikerülő végzősök ugyanis kevés gyakorlati ismerettel rendelkeztek.

A Kerekedelmi Testület sürgette egy ilyen iskola beindítását, sőt e célból gyűjtést kezdeményezett.

Tíz év alatt mintegy 20 ezer forint gyűlt össze, amellyel akkoriban már lehetett „kezdeni” valamit. A hivatalos engedélyek megszerzését és az ezzel járó kilincselést Bettelheim Vilmos, a Kereskedelmi Testület elnöke vállalta magára.

Bettelheim tisztában volt azzal, hogy a legnagyobb akadályt az iskolaépület hiánya jelenti. Ezért 1883-ban, a polgármesteri engedélyezés benyújtásakor, megjegyezte, hogy a kereskedelmi iskola jó pár évig megférhet az akkoriban még épülőfélben lévő Weitzer János utcai polgári épületében.

Salacz Gyula polgármester, dr. Gaál Jenő országgyűlési képviselő, kamarai titkár, Éles Ármin ipartestületi alelnök támogatták a kezdeményezést.

És a kereskedelmi iskolában 1885 őszén megkezdődött a tanítás. Többek közt könyvvitelt, kereskedelmi matematikát, kerekdelmi levelezést, közgazdaságtant, közgazdasági földrajzt, jogot, német és francia nyelvet, de még szépírást is tanítottak.

Induláskor az iskola igazgatója Ábrai Lajos volt.

Az igazgatót hamarosan tapasztalatszerzés céljából a város külföldi tanulmányútra is elküldte. A tanárok között volt dr. Jancsó Benedek, a neves irodalomtörténész, Varga Ottó, a Vértanúk albumának szerzője, Millig József, Rózsa Antal.

A gimnázium vagy polgári IV. osztályának (nagyjából a mai VIII. osztály) befejezését követően iratkozhattak be a diákok kereskedelmibe. A végzősök ellenben nemcsak közvetlenül a kereskedelemben, hanem az adóhivataltól a telekkönyvi hivatalon át a postáig az állami intézményekben is könnyen elhelyezkedtek.

Az intézetet a vallási és közoktatási miniszter 1887-től „akadémiai” cimmel tisztelte meg, amellyel inkább az itt folyó oktatás irányát és az iránta támasztott igényeket szabta meg. Egy időben felső kereskedelmi iskola néven is működött.

Az Aradi Kereskedelmi Akadémiát azután több éven át sikerrel igazgatta dr. Somogyi Gyula, a neves közgazdász és monográfia író.

A kereskedelmi és a polgári iskola iránt évről évre nagyobb volt az érdeklődés. Rövidesen szűknek bizonyult a Weitzer utcai épület és l889-ben Jiraszek Lajos tervei alapján alapítványi pénzekből és egyéb hozzájárulásokból a város által adományozott telken, Maros-parti parkok mellett, a két körút találkozásánál elkezdődött és 1891-ben befejeződött a mai iskola építése.

Akárcsak az egykori Királyi Főgimnázium és a Főreál esetében, itt is, a román adminisztráció bevezetésének első szakaszában, már 1919 nyarán átvette az intézetet az új román igazgató.

Az 1948-as tanügyi reform utáni években egy ideig ismét voltak magyar osztályai a „kereskedelminek.”