A márciusi férfi és nője

Március van. A hónap, amikor a férfiak kollektív pániküzemmódba kapcsolnak. Nem a tavaszi nagytakarítás miatt. Nem az óraátállítás miatt. Hanem mert közeleg a nap, amikor hirtelen mindannyiuknak költővé, virágkötővé és érzelmi szakértővé kell válniuk. A rettegett nőnap!

Ez az a 24 óra, amikor a férfiak megpróbálják egyetlen csokor tulipánnal és egy „Nagyon értékelünk titeket” mondattal kompenzálni az év összes „Mindjárt megyek!”-jét, az elfelejtett évfordulókat és azokat a legendás pillanatokat, amikor a „Semmi baj” mondat mögött nem érzékelik a közelgő vihart.

A nőnap különleges jelenség. Reggel a férfi komoly arccal belép a virágboltba, ahol rajta kívül még tizennégy másik, ugyanolyan tanácstalan férfi toporog. Mindannyian próbálnak úgy tenni, mintha pontosan tudnák, mi a különbség a frézia és a gerbera között, miközben titokban csak azt remélik, hogy a „közepes, de szép” csokor biztonságos választás.

Aztán jön a munkahelyi köszöntés. A főnök beszédet mond, amiben elhangzik, hogy „a nők a gyengébbik nem”, majd gyorsan hozzáteszi, hogy „természetesen ez csak fizikailag értendő”, miközben minden férfi kolléga diszkréten a padlót nézi, mert pontosan tudja: ha érzelmi állóképességről lenne szó, rég kiesnének a versenyből.

De az igazság az, hogy a férfiak titokban csodálják ezt az egészet. Azt a képességet, ahogy egyszerre tudunk mi, nők, határidőt tartani, bevásárlólistát fejben vezetni, és még arra is emlékezni, hogy 2017. április 12-én 16 óra 11 perckor mit mondott a férjünk rossz hangsúllyal. Ez nem bosszú. Ez archívum.

A párkapcsolatokban pedig külön tudomány működik. Amikor megkérdezi a férfi: „Mit szeretnél?”, és a válasz az, hogy „Mindegy”, ők pontosan tudják: ez egy vizsga. Ilyenkor a férfi agyában lázas számítás indul. Pizza? Túl hétköznapi. Sushi? Tavaly azt mondta, most nem kívánja. Saláta? Veszélyes terep. Végül kiválasztanak valamit – és ha mosoly érkezik válaszul, az nagyobb győzelem egy igazi férfinak, mint bármelyik focimeccs.

Öniróniával az igazi férfi bevallja: sokszor ügyetlen. Néha nem érti elsőre a célzást. Néha másodszorra sem. De próbálkoznak. És bár a nőnap formálisan csak egy nap, valójában minden nap egy kicsit az – mert folyamatosan tanulják – mármint az okosabbja, hogyan legyenek jobb társak, jobb hallgatóság, jobb virágválasztók.

Szóval, igen, márciusban sok virágot kapunk. Igen, talán kissé zavartan mosolyog hozzá a pasi. De nem azért, mert kötelező. Hanem mert jó érzés nekik is meggyőződni róla – még ha néha bénán is –, hogy nélkülünk talán csendesebb lenne a világ, de sokkal kevésbé színes is.

Boldog nőnapot! És köszönjük a türelmet. Főleg azt a részt, amikor azt mondjuk: „Semmi baj.” Tudjuk, hogy ott kezdődik az igazi tanulás.

Magyari Sára