A művelt Romániáért

Megkezdődött az új tanév.

Évente jelentős esemény, hisz országszerte majdnem hárommillió kisebb-nagyobb gyermek kezdi el vagy újra az iskolát. Idén azért is, mert a tavalyi, járvány miatti megszorítások után most végre (néhány kivételtől eltekintve) „rendes” tanévnyitókkal vette kezdetét.

A parlament alsó- és felsőházának tagjai, képviselők és szenátorok szabadnapot kaptak a tanévnyitóra, hogy választókörzetük valamelyik iskolájában jelenlétükkel igazolják, mennyire fontos az ország számára az iskola. Úgy osztották be idejüket a polgármesterek, megyei tanácsi elnökök és más fő tisztségviselők, a miniszterelnököt is beleértve, hogy a megnyitás pillanatában egy-egy iskola ünnepségén megjelenhessenek.

Mert az iskola valóban nagyon fontos. Nem ismer a történelem, az újabb kori különösen nem olyan országot, nemzetet, amely gazdasági, kulturális és egyéb szempontból felemelkedett, virágzott volna az iskolaügy, a tanulás, a nép kiművelésének széles körű felkarolása nélkül. Az iskolák fölöttébb szükséges voltáról c. értekezését a hollandiai tanulmányai után hazatért Apáczai Csere János már három és félszázada megírta, és ma talán az egykorinál is időszerűbb.

Jó iskola nélkül egy országnak, nemzetnek nem lehet eredményes jövője.

Fél évtizede az ország államfője – akit lehet tisztelni, szeretni, vagy ellenkezőleg (a hazai magyarságnak van oka, sajnos, a legfőbb tisztségviselő néhány hebehurgya megnyilatkozása okán az utóbbira) – meghirdette a Művelt Románia (România educată) elképzelést, amely szándéka szerint a következő száz esztendőre kiindulópontja lehet egy eredményes országprogramnak. A jelenlegi államelnök, mint közismert, pedagógusként – fizikatanárként – kezdte, majd főtanfelügyelőként (és Nagyszeben polgármestereként) folytatta pályafutását, mielőtt Románia legfőbb tisztségviselőjévé választották. Ha az oktatás jövőjére vonatkozó tervvel állt elő, az egyáltalán nem meglepő.

Az Elnöki Hivatal honlapján olvashatjuk, hogy a nagyívű terv 2021-ben immár a harmadik fázisába lépett, vagy lép majd a következő rövid időszakban. Az eddigi eredmények számos értekezletben, konzultációban mérhetők.

Rendben, jó munkához idő kell, de lassacskán az eredményekben is mutatkoznia kellene az elképzeléseknek.

Tegnap az államfő egy Prahova megyei technológiai líceum évnyitójának vendége volt.

Az ilyen elnevezésű középiskolák arról nevezetesek, hogy számosban közülük országszerte az érettségire jelentkezők egyike sem ment át. Ott, ahol az államfő megjelent, bizonyára másként volt, különben nem megy oda, s nem dicséri tanári karát, menedzsmentjét a szép eredményekért. Egy fecske azonban nem csinál tavaszt.

A hazai tanügy számos nagy, komoly problémával néz szembe, s hogy egészében megfeleljen a jövő kihívásainak, arról ma még aligha beszélhetünk. Végleges, változatlan programról természetesen szó sem lehet, hisz az oktatásnak követnie kell az idők változásait. De alapelveket le kell szögezni, s a – rugalmas, anyagiakkal is megfelelőn támogatott  – oktatási programokat ahhoz igazítani. A kapkodás, tessék-lássék „reformok”, amely oly jellemző volt, s ma is az, a hazai oktatásügyre, semmi esetre se lehet eredményes.

Ha valóban a „művelt Románia” a cél.