A nagy török kanyarfúrás

Hallom a hírekben, hogy  Recep Tayyip Erdoğan török államfő az Anadolu hírügynökség szerint kijelentette: Törökország meg akarja adni a lehetőséget az országban élő szíriai menekülteknek a török állampolgárság megszerzésére.

Törökországban jelenleg 2,7 millió szíriai menekült él, és az ország menedéket nyújt további 300 ezer irakinak is, akik az Iszlám Állam előretörése miatt hagyták el hazájukat. Szombat este a török–szíriai határon található Kilisben – ahol a szíriai menekültek száma meghaladja az eredeti lakosságét – a török elnök közölte: a belügyminisztérium már tett is lépéseket a szíriaiak honosítása ügyében, de nem részletezte, hogy minden Törökországban élő regisztrált szíriai menekült folyamodhatna-e török állampolgárságért, és arra sem tért ki, hogy egyáltalán mi lenne ennek a feltétele, és hogy mennyi ideig tartana az eljárás.

A török közösségi oldalakon nagy vihart kavart a bejelentés, egyesek népszavazást követelnek, mások azt állítják, hogy Erdoğan a szíriaiak honosításával az általa óhajtott elnöki rendszer bevezetéséhez szükséges szavazatokat akarja csupán megszerezni.

Van itt azonban valami más is, ami miatt nekünk kell agódnunk. Emlékeztetnék a török elnök és Angela Merkel kancellár megállapodására, amelyben a török követelés része – a nagy zsák pénz mellett – az is, hogy az EU adjon vízummentességet a török állampolgároknak. Az érvek majdnem meggyőzőek: Törökország EU-tagságra pályázik, egyébként szekuláris állam, az eddig bevándorolt törökök többsége elég jól beilleszkedett Európa életébe, tehát miért ne kaphatná meg a vízummentességet Törökország, addig, amíg a tagsággal kapcsolatos tárgyalásokat lefolytatja.

Csakhogy az EU-nak nincs ínyére a török tagság. Mert Törökország félig európai ugyan, de félig ázsiai is, és többségében muszlim vallású.

Nemrég a török elnök azzal fenyegetőzött, hogy ha nem teljesülnek a Merkellel kötött megállapodás feltételei, rászabadítja a menekültáradatot Európára.

Nos, kedves olvasó, itt kezd körvonalazódni a nagy török kanyarfúrás. Azaz: valami bűzlik Dániában... vagyis egész Európában...

Pontosabban: ha nincs vízummentesség, jönnek a migránsok. Ha van vízummentesség, akkor is jönnek – török állampolgárként...

Erdoğan pedig jön, lát, győz. Mint annak idején Budán... Nagy elődje, Szulejmán szultán 1541. augusztus 28-án üzenetet küldött óbudai táborából az özvegy királynénak, melyben személyes találkozóra hívta. Izabella királyné másnap a János-párti főméltóságokkal és a csecsemő János Zsigmonddal együtt tiszteletét tette a török táborban, ahonnan már egy másik Budára térhetett vissza. Az történt ugyanis, hogy a látogatás alatt Szulejmán janicsárjai – azzal az indokkal, hogy szeretnék megcsodálni a királyi székvárost – észrevétlenül beszivárogtak a kapukon, majd a stratégiai jelentőségű bástyák és falszakaszok birtokba vétele után hatalmukba kerítették a várat. A törökök rövid küzdelem után lefegyverezték az őröket, majd kitűzték a lófarkas zászlót, így a szultántól távozó magyar előkelők megdöbbenten látták, hogy Budavár, mely jóval nagyobb haderővel szemben is sikerrel dacolhatott volna, gyakorlatilag komoly erőfeszítés nélkül Szulejmán kezére került.

A török csel akkor bevált. Most jönnek majd a szír „janicsárok” várost nézni Európába. Az EU vezetői nem ismerik a történetet. Ahogy Magyarország történetének többi részletét sem.

Erdoğan tanult a történelemből.

Lehet, hogy mi nem?