A nemzetek Európája és a reformáció

Idén október 31-én ténylegesen elkezdődik a reformáció éve. Ötszáz éve történt. De hogy is volt? Martin Luther a protestáns reformáció szellemi atyja, lelkész, reformátor. Ágoston-rendi szerzetesként lett teológus és professzor, a wittenbergi egyetem bibliatanára. A szükséges reformokat sokáig az egységes egyház keretében szerette volna elérni. 1512-ben lett a teológia doktora, vikáriusként tizenegy kolostort is felügyelt, s prédikált a wittenbergi plébániatemplomban. A Biblia tanulmányozása közben egyre erősödtek kétségei, megragadták Pál apostol szavai, hogy a bűnös nem tettei alapján, hanem Isten kegyelméből és hite szerint igazul meg. Úgy látta, hogy az egyház eltávolodott a Bibliától, amikor magát Isten kegyelmének egyedüli közvetítőjeként tüntette fel, egyre gyakrabban emelt szót a búcsúcédulákkal való üzletelés ellen, amelyek gépies bűnbocsánatot biztosítottak megvásárlóiknak. 1517. október 31-én küldte el Albert mainzi érseknek a búcsúcédulák erejét és hatékonyságát kétségbe vonó, 95 pontban megfogalmazott vitairatát, s ezt a dátumot tekintik azóta a reformáció kezdetének.

Ma az egyháztörténészek már vitatják, hogy tételeit kiszögezte volna a wittenbergi vártemplom kapujára. Ennek nem is lett volna értelme, hiszen a köznép nem tudott latinul, németül sem tudott olvasni, így hívei számára nem közölt volna semmit. Tételeit, amelyek nem a katolikus egyház dogmáit, hanem gyakorlatát támadták, és a kereszténység belső értékeit hangsúlyozták, hamarosan több nyelvre lefordították, és a nyomtatás révén Európa-szerte ismertté váltak.

A pápa, X. Leó 1521 januárjában ki is átkozta, V. Károly német–római császár 1521. április 19-én kelt ediktumában birodalmi átokkal sújtotta Luthert, akit bárki büntetlenül megölhetett, műveit pedig betiltották. Életét az mentette meg, hogy Bölcs Frigyes a gyűlésről hazafelé tartva, színleg elraboltatta, és Wartburg várába vitette. A hitújító tíz hónap alatt elkészítette az Újszövetségnémet fordítását, majd 1534-re a teljes Ószövetséget is átültette anyanyelvére, megteremtve a német irodalmi nyelvet.

E rövid, és korántsem teljes történeti áttekintést azért éreztem szükségesnek, mert a középkori történelem talán legnagyobb fordulata köszönhető ennek a férfinak. Az addig kizárólag latin nyelvű istentiszteletek helyett Luther, és később Kálvin követői anyanyelven hirdették az igét, a Bibliát hamarosan minden európai nyelvre lefordították, és ez a folyamat elindította az egységes nemzeti nyelvek és írásbeliség kialakulását.

A reformáció nyomán egyre több egyszerű származású diák tanulhatott erdélyi, magyarországi és nyugati egyetemeken, és nem mindegyikből lett prédikátor, sokan közülük tanítókká, iskolamesterekké lettek. Így született meg az első teljes magyar nyelvű Újtestamentum Sylvester János tollából, és vele kezdődik a magyar nyelvtudomány és a törekvés az egységes helyesírásra. És mindezek közben ő fedezte fel, hogy a magyar nyelv alkalmas a görög–latin időmértékes versformákra, és a XVI. században oly hibátlan hexametereket és pentametereket írt, hogy a deákos verselés klasszikus korszakában, tehát a XVIII. század végén is csodájára jártak. Sylvester óriási és a kor tudományos színvonalán álló teljesítménye lett a legfontosabb előkészítője a teljes magyar Bibliának, amelyet majd a század végső évtizedére készít el Károli Gáspár.

De hazahozta tudományát és népét oktatta Apáczai Csere János is. A hit terjesztésében a protestánsok nagy szerepet szántak az iskoláknak. A városi iskolákban és a főiskolákon Debrecenben, Sárospatakon, Pápán, Kolozsváron, Brassóban már humanista jellegű oktatás folyt. A reformáció hamar felismerte, hogy a hitelvek és a műveltség terjesztésének leggyorsabb eszköze a könyv. Nyomdákat állítottak fel, elsősorban a főiskolák székhelyein és a protestáns főúri udvarokban, amelyekben anyanyelven írt műveket nyomtattak.  A könyv luxuscikkből fokozatosan használati tárggyá vált. Sokan kezdtek el olvasni pusztán érdeklődésből. Ebben az időben nyíltak meg az első nyilvános könyvtárak is.

Erdélyben a tordai országgyűlésben 1568-ban – Európában elsőként – kihirdették a vallásszabadságot.

A magyar humanizmus és a reformáció összekapcsolódása a magyar nyelv tudatos ápolását eredményezte, e kor fia Balassi Bálint, első magyar nyelven író költőnk is.

Később a Habsburg-ház által támogatott ellenreformáció már nem állíthatta meg ezt a folyamatot. Pázmány Péter jezsuita szerzetes (1616-tól esztergomi érsek) továbbfejlesztette a magyar prózát vitairataiban, maga is fontosnak tartotta a katolikus szellemű iskolák létrehozását. Nagyszombat városában 1635-ben egyetemet alapított.

Hogy az idők folyamán milyen ágakra szakadt a protestantizmus, és hányféle vallás született meg Európa-szerte, a kulturális „földrengést”, amely megváltoztatta a világot, nem befolyásolta.

Ötszáz éve kezdődött a nemzetek Európájának kialakulása.