A pántlika varázsa

Ma meg holnap meg holnapután és még azután is nyolc amazonásnyi szólé fogja kupán löttyinteni a médiaolvasót a magyarországi választások kizsigereléséről. 

Hogy ki miért, meg miért nem, meg hány százalékkal és egyebek. Hogy mennyivel nyer a Fidesz, mennyivel veszít az MSZP, mennyit kap a Jobbik, vagy az MDF úgy istenigazából nem érdekel. Hasonlóan tüsszentek a győztesek gazdasági-szociális-pénzügyi stratégiájára, határon túli politikájára.

Engem véletlenül sem lehet berángatni egy MSZP-s tapsgaleriba, de a Fidesz kampányszövegének ránk vonatkozó félmondata most megakadt a torkomon. Miszerint, biztos felrémlik mindenkinek, hogy bejelentették, amint hatalomra kerülnek, megoldják nekünk a kettős állampolgárságot. Igyekszem visszaokádni ezt a sületlenséget, és dühöngés helyett röhögni, mennyire lenézik a határ ezen oldalát. Elképzelem, miként gombostűzi le egyik külpolitikai neuronjukat a másik, amikor húsz évvel a gengszterváltás után is azt hiszik, nekem kettős állampolgárság kell, ettől aztán vidámabban fizetem a számláimat. Nem kell kettős állampolgárság, amikor kellett volna, elqrták. De tudom, még itt az unió peremkerületi országában is tuti találnak éljenző tömeget rá, hadd ne mondjam, Erdély melyik felében.

Na, mindegy, tartom magam, amit az elején kijelentettem, hogy nem érdekelnek a százalékok, arányok, stratégiák. Az viszont bizgereli a talpamat, miként állnak az RMDSZ mellé. Vagy mögé. Vagy szembe. Vagy fölé, vagy alá, hát ez már kimeríti a kámaszutrai dilemma fogalmát, de majd eldöntik a nyárig húzódó előjáték alatt.

Mert tény, hogy az elmúlt nyolc évben a Fidesz inkább kereste a vésővel a repedéseket az RMDSZ falán, mint a cizellálandó díszítőelemeket. Hogy szalonképes faragványként fejezzem ki magam. Csakhogy most bizonyos helyzetekben marha nagy szükségük lesz az RMDSZ-re, s mivel az MPP-t nem sikerült nyolc év alatt kistafírungozni, meggyökeresíteni a gazdasági-politikai fonott kosár réseibe, kénytelenek tulipánnal egzotikus-ízesíteni a magyar levest.

Egy párt, amely közel tíz éve nem volt hatalmon, kiéhezett. A kampány drága volt, az évekig hű finanszírozókat most ki kell fizetni. Otthoni és határon túli forrásokból. Több forgatókönyv létezik.

Rányomnak a székelyautonómiás, kettős állampolgár, magyar nyelvhasználat prédikációs könyvére, de akkor a PD-L lehúzza a rolót a munkákra pályázó Fidesz-cégek orra előtt.

Ha nagyon nyomják, akkor az RMDSZ-nek is érdeke a rolóhúzásban segíteni, hogy ne bukja el a PD-L bizniszmorzsáit.

Rányomnak az említett prédikációs könyvre, de fehér asztalnál levajazzák a PD-L-vel, hol a határ, hol kell leállni, hogy mindkét szavazótábor azt higgye, milyen keményen őrzik-védik érdekeiket. Mert milyen hülyén nézne ki egy narancsháború az EPP zászlaja alatt.

Elfelejtik a prédikációs könyvet, és az RMDSZ meg az EPP támogatásával szeletet kérnek és kapnak a romániai országépítő projektekből, elsősorban a Székelyföldön.

Hogy csak a legmarkánsabb vonalakat említsem, de biztos vagyok benne, hogy ezek valamilyen amalgám-forgatókönyve kerül megvalósításra, mert a bukaresti és budapesti döntéshozóknak egyelőre nem érdeke a magyarokkal kapcsolatos szlovák-modell bevezetése Romániában.

Sokkal fontosabb a kétoldalú gazdasági kapcsolatok fejlesztése. Hogy politikai bunkónyelven fejezzem ki magam.

Ja, és a népnek átdobott oktatási meg kulturális támogatások azért biztos maradnak, csupán a pántlika színe változik.