A szúnyog és irtásunk

Két éve hanyatt fekve az udvarunkon reménykedtem, hogy egy véletlenül Arad ege alá tévedt, átutazó kócsagról pont a pofámba hull egy toll, én elkezdtek tüsszenteni, csorog az orrom, aztán futok a kórházba madárinfluenzával. És várom, hogy a keltett hisztéria gyártotta injekciót belém szúrják, én pedig megmenekülök a haláltól.

Tavaly reggelente a villamoson taknyozódó utazótársaim bűvköréből szippantottam levegőt, hátha elkapom 2009 hisztéria-betegségét, az ominózus újinfluenzát. Irány a kórház, ahol felkészült medikák azonnal belém vágnak egy életmentő injekciót a gyógyszeriparnak hála felhalmozott több tízezer adagból, és megszabadulok a haláltól.

Mindkét évben megúsztam, amint ez a fenti sorokból kiderült.

Idén megint az udvarban fekszem, és várom, hogy a Királyok völgyében nevelkedett meg edződött szúnyi-maci belém vágja szúrkapiszkáját, és a szirénázva kirobogó mentősök westnájl akármit állapítsanak meg nálam, megkapjam a gyógyszeripar által villámgyorsan kifejlesztett ellenszert, aztán megszabaduljak a haláltól.

S miközben epekedve várom az alfelére Tutankamon arcképét gravírozó, művelt nílusi zümmögőt, röhögve kérdezem önmagamtól, hogy ugyan még hány évig szopat bennünket a világ gyógyszeripara. Amely úgy látszik, most nagy szarban van, mert már évente küld ránk valamilyen egzotikus nyavalyát, és horribilis diktú, startból dobozolják nekünk milliószámra az ellenszert, évszázadokra biztosítva a Föld lezüllesztésének folytatását.

Na, meg azon is szórakoztam így hanyatt fekve, hogy néhány hozzám hasonlóan gondolkodó, de okozati mozgatórugókban sokkal járatosabb nyomozó úriember hónapok óta sündörög az Egészségügyi Világszervezet por- és baktériummentes folyosóin, s megpróbálja kideríteni, kik döntöttek arról, hogy az újinfluenzát a mexikói terjedés után azonnal pandémiává titulálják, magyarul világjárvány bélyeget ragasszanak rá, holott ezt abszolút semmi nem indokolta. A nyomozás oka, hogy felszisszentek a kormányok, amiért milliószámra zsákoltak be ellenszert, most meg önthetik a Nílusba a készleteket, mert franc sem beszél újinfluenzáról, a madárinfluenza pedig már kőkorszakinak számít.

Hát, úgy látszik, a szerintem mesterségesen nyakunkba borított, és néhányak által jól lefölözött gazdasági krízával a gyógyszeripar profitja is apadhatott, ha már évente újabb világjárványt sóznak a nyakunkba. De jól működik a biznisz, hisz közpénzen a kormányok tuti milliószámra vásárolnak majd westnájl ellenszert is, hadd teljenek a raktárak. A mi pénzünkön. A gyógyszeripar nyer, a megrendelő nyer, mi meg szívunk. Legalábbis, aki beveszi a körülötte keltett médiacirkuszt, amihez persze megvett vagy csak önagyilag bekattanó médiamunkások kellenek szerte a világban.

Én meg fekszem az udvarban, és várom, hogy megcsípjen ez a kulturált múlt éléskamrájából iderepült, piramisok hűvösében szociálódott kis zümmögő dög.

De nem gyün.

Viszont százszámra csíp a westmaros nedves közegeiben elszaporodott hazai. Amely, egy klasszikus idézetet parafrazálva, nem dögleszt meg, nincs fárao-tetkó a seggén, de a miénk.