A véleménytől az igazságig

Mindenkit meg kell hallgatni, de nem minden véleményre érdemes figyelni.

Más szóval: bárki bármit állíthat, attól még egyáltalán nem biztos, hogy igaza is van. Ahogyan attól sem lesz okosabb valaki, hogy hangoskodik…

Umberto Eco olasz filozófus és író arra figyelmeztetett, hogy a közösségi hálók „az idióták inváziójának” beindítói. Állítása szerint, az internet kora előtt a nyilvános megszólalás a szakértelemmel és felelősséggel járt együtt. Ma viszont, függetlenül attól, hogy jól tájékozott-e, vagy sem, bárki több millió emberhez juttathatja el véleményét.

Eco nem a szólásszabadság ellen emelt hangot, inkább arra hívta fel a figyelmet, hogy a tudatlanság elfogadása, bírálatmentes felnagyítása, súlyos következményekkel jár.

Véleménye soha nem volt aktuálisabb, mint ma, amikor a hazugság a tűznél gyorsabban terjed, és a felháborodás gyakran elnyomja a racionalitást.

Eco arra szólított fel bennünket, hogy legyünk felelős digitális polgárok: ellenőrizzük, nézzünk utána, és kritikusan gondoljuk át mielőtt bármit megosztanánk a közösségi hálókon.

De vajon hányan tesszük ezt meg?

Társadalmunkban, a digitális platformok „demokratizálták” a kommunikálást: bárki megoszthatja gondolatait, függetlenül attól, hogy van-e erre képzettsége, megfelelő tudása, vagy tisztességesek-e a szándékai. Hiszen ez a szabadság és a demokrácia egyik nagy értéke. 

De ez felelősséggel is jár, mert különbséget kell tenni vélemény és szakértelem, érv és alaptalan állítás között.

Ha valaki Facebook-csoportokra dobja, hogy a repülők mögött gyanús fehér csíkok jelennek meg az égen, attól még nem lesz aeronautikai szakértő. Még akkor sem, ha pellengérre állítja azokat, akik szerint ezek kondenzcsíkok. Ahogyan attól sem válik valaki szakorvossá, hogy nyilvánosan oltásellenes, és nem lesz profi edző abból sem, aki billentyűből gúnyolja a labdarúgókat.

Minden hangot meghallgatni annyit jelent, mint tisztelni mások emberi méltóságát. Teret adni egy megszólalásnak, nem elhallgattatni a másképpen gondolkodókat, ez az igazi tét.

Ugyanakkor a digitális társadalomban létfontosságú követelmény figyelembe venni egy vélemény súlyát, meggyőző erejét, az emberekre való hatását, valósággyökerét.

Egy vélemény nem attól értékes, hogy kimondják. A szakértelem és a valós érvek adnak neki súlyt. Ahogyan mondtam, egy orvos véleménye valamelyik kezelésről alapvetően különbözik a csupán hiedelmekre hagyatkozó laikusétól. Mindkettő megszólalhat, joga van hozzá, de nem ugyanazt a figyelmet érdemli különösen akkor, ha az ezek alapján hozott döntések mások egészségére károsan hatnak.

Ráadásul nem minden vélemény bír azonos erkölcsi súllyal. Vannak gyűlöletet szító, kirekesztést tápláló eszmék, vagy szándékos  valótlanságok. Fontos, hogy felismerjük, mert csak így vitatkozhatunk hitelesen az őket terjesztőkkel. De komolyan venni, érvényesnek tekinteni ezeket – felelőtlenség.

A tolerancia nem azt jelenti, hogy közönyösek lennénk a kimondott gondolat tartalmával szemben, hanem azt, hogy tiszteletben tartjuk a másik ember jogát a szabad véleménynyilvánításra – anélkül, hogy ezzel azonosulnunk kellene.

Andó András