Aggódás

Ki sem másztunk a Romániát is alaposan megrázó gazdasági világválságból, amikor a gazdasági elemzők azzal fenyegetőznek, hogy 2012-ben bekövetkezik a pénzügyi apokalipszis. Nem lesz olyan pusztító, mint a János-jelenésekben megjósolt, vagy mint a maják által 2012-re ígért világvége, de arra elég lesz, hogy a földgolyóbison újra alaposan összekuszálja a pénzügyek szálait. De mitől jön az újabb „világvége”?Attól, hogy a 2012–2015 közötti időszakban jár le a fokozott kockázatú kölcsönök visszafizetésének ideje az Egyesült Államokban, márpedig nem aprópénz, amit ki kell guberálni: 700 milliárd dollárról van szó, olyan körülmények között, amikor az ország államadóssága óriási, s az adósnak ennél is hihetetlenebb összegű újabb hiteleket kell felvennie a helyzet kezelése érdekében.De hát mi közünk nekünk mindehhez? – kérdezhetné valaki, főleg az, aki nem tudja, honnan, s hogyan indult el a még folyamatban lévő válság. A globalizáció korában bizony szinte minden szinte mindennel összefügg, a pénz a gazdasággal és fordítva. Amerikától Románia, meg Európa csak karnyújtásnyira van pénzügyekben, s hogy az Európai Unió pénzügyeiben mekkora galibát okozhat egy kis, gazdaságilag nem is túl jelentős tagállam, Görögország, az éppen az utóbbi időkben nyert bizonyítást. És Romániát is megtépázva találná egy ilyen újabb válság: tavaly év végén az ország tartozása 78,66 milliárd euróra emelkedett – amiből a hosszú és középtávú adósság meghaladja a 64 milliárdot –, egyetlen esztendő alatt 8,7 százalékos növekedést produkálva.Pénzügyminiszterünk, sőt a Nemzetközi Valutaalap is azt állítja: nincs ok aggodalomra, amíg a hazai hatóságok megteszik a szükséges intézkedéseket a költségvetési hiány csökkentésére. Jó lenne elhinni, de sokakat bizony aggaszt, hogy fejenként minden román állampolgárra majdnem kétezer eurós adósság jut, a csecsemőket is beleértve. És aggodalomra ad okot, hogy a pénzügyi rendszer megreformálására világviszonylatban sem látjuk a törekvést: a politikusok csak a növekedést tartják az egyetlen üdvözítő útnak, a csődöt mondott pénzügyi rendszerhez nem mernek hozzányúlni. Pedig a hosszú távú és helyes megoldásnak alighanem ez lenne a biztosítéka.