Akik még nem tudtátok, most láthattátok

hogy egy gyöngyszem, egy nagy tehetség él városunkban.

Évek óta a legjobb előadást láttam az Aradi Kamara Színház idei megnyitóján. Éder Enikő előadó estje, a Különjárat maradandó művészi élmény nyújtott számomra, amire azt hiszem, évek múlva is emlékezni fogok. (Kevés ilyen előadás van!)

Eddig is tudtunk, a televízióban is láthattuk, ahol versenyt is nyert, de ennyire meggyőző erővel még nem tapasztaltam az előadóművészi tehetségét. Amikor az előadás elején bejött az oldalsó ajtón, olyan tisztán, stúdió-tisztán szólt az ének, hogy az volt az érzésem (s egy kicsit csalódottan fordultam hátra), hogy playback-ezik. De hamar rájöttem, hogy csalódtam, hogy nincs itt más, csak nagyon jó, kellemes hang, amit csak segített a jó hangszerelés, erősítés és a Bábszínház viszonylag kicsi, jó akusztikájú terme.

Ehhez azután még párosult az előadóművész egyéni stílusa, minden dalt a saját maga – egyéni és szerintem nagyon találó – értelmezésében adott elő, még a Bródy- és Konc-dalokon is változtatott. Az egész tényleg olyan vonatszerű volt, egy folyamszerű áramlás az egész műsor, természetesen követték egymást a versek és a dalok, hogy az ember meglepődött, amikor a műsor véget ért. Az órámra nézve csak csodálkoztam, hogy is repült el ilyen gyorsan két óra.

Aztán kitört a szűnni nem akaró vastaps, ami jelzi: nem csak én értékeltem az előadást.

A jól kiválasztott két felvidéki énekes is beleillett ebbe a különjáratba, amiről még az is elmondható, hogy nagyon jól illett a mostani Aradi napok rendezvénysorozat hangulatába, egy kicsit szomorkás, inkább elgondolkodtató, mint nevetettő volt az egész.

És még valami: javasolom, Enikő, hogy ismételjétek meg máshol is ezt az előadást, sőt CD-n és DVD-n is érdemes lenne kiadni. Én nemcsak magamnak venném meg, hanem szeretteimnek ajándékba is.