Albánia leckéztet bennünket turizmusból

„Albánia tíz évvel ezelőtt még gúny tárgya volt, de a külföldi turisták számában idén már meg fogja előzni Romániát” – jelentette ki egy múlt szerdai bukaresti sajtótájékoztatón a Turisztikai Ügynökségek Országos Szövetségének (ANAT) elnöke, Dumitru Luca – írja a Maszol.ro portál.

Tetszenek tudni, hogy van ez: ha valaki fel akarja hívni magára a figyelmet, akkor nagyot mond, hogy ágyúlövésnek hasson – egy „langyos” megszólalásra manapság a kutya sem kapja fel a fejét, még ha oly magasról érkezne is.

A turisztikában feltételezhetően járatos szakember kijelentésére – pláne hogy nem látni az eleve ellenkezés (kies hazánkban gyakran tapasztalható) szándékát – talán érdemes odafigyelni.

Persze nem csak erre: Romániában napjainkban tucatnyi, ha nem száz, a turisztikánál nagyobb és súlyosabb probléma is felmerül. E sorok írásakor nem tudni, például, mekkora sikerrel (vagy sikertelenséggel) járt a hazai fő-fő politikusok brüsszeli Canossa-járása. Az államháztartás csüggesztő hiánya, globálisan, nyilván a turisztikai hiányosságoknál sokkal fontosabb.

Az államháztartás súlyos – és gyors megoldást igénylő – deficitje sok-sok tételből tevődik össze, közöttük sokadik helyen szerepel a turisztika, vagyis a főleg külföldiek látogatásaiból származó bevétel.

A külföldi, többnyire vastagabb bukszájú turista ugyanis szállodában alszik, eszik-iszik, vásárol ezt-azt, belépőt fizet a múzeumokban stb., gyarapítva az ország bevételét.

A világ „turisztikai nagyhatalmai” köztudottan Franciaország, Spanyolország, az Egyesült Államok, Olaszország, Kína és Mexikó voltak egy pár éves, de lényegében aligha változott kimutatás szerint. Ebbe a nagyon nagy, első birtokolta labdába a kis közép-kelet-európai országok aligha rúghatnak a győzelem reményében, de kihasíthatnak egy-egy zsírosabb szeletet.

No és akkor Albánia.

Délkelet-európai, Balkán-félszigeti állam. Montenegró, Koszovó, Észak-Macedónia, Görögország, a Jón-tenger és az Adriai-tenger szomszédságában. Három milliónál kevesebben lakják, az albánon kívül sokan a görög, macedón nyelvet is beszélik. Két-három évtizede nem is volt rajta a turisztikai térképeken, ha mégis, csak nagyon apró betűkkel.

Pedig szép ország, az ott járt (még kevés, de egyre szaporodó számú) román turisták szerint nemcsak a természeti szépségek, de a szolgáltatások minősége, ára is vonzóvá teszik (mint pl. Montenegrót is). A Romániával szomszédos Bulgáriában, az Európai Unió „páriájában”, az Unió majd’ mindenféle statisztikájának legutolsójában a külföldi turisták biztosítják az idegenforgalmi bevételek felét, rég lekörözve Romániát.)

Gyönyörű országunk van, szoktuk hangoztatni, és nem alaptalanul: tenger, hegyek, dombvidék, delta, mindenféle természeti szépség barlangokkal, borvízforrásokkal, csenddel, madárfüttyel, jó helyi konyhával, egyebekkel, ráadásul sok értékes történelmi-építészeti emlék. (Igaz, egy részük bűnös hanyagság folytán omladozóban, eltűnőben.)

Ami ma, 2023 őszének kezdetén tény: a kicsiny (ámbátor dicső múlttal bíró – vitéz lakosai révén mindenhol elismert) Albánia az idei adatok fényében meg fog előzni minket a bevételek és a külföldi turisták számának tekintetében. Nem viszonylagosan (ez még csak hagyján), de abszolút számok tekintetében is, azaz konkrét számokban meg valutában: a Romániánál jó nyolcszor kisebb területű, jó hatszor kevesebb lakosságú (balkáni) ország a púpjára vesz bennünket.

Ez már-már zsenáns, idézem egykori politikus barátomat.

Ha hozzáteszem, hogy az idézett szakember szerint (az adatok ellenőrzése sajnos nem áll módunkban) Románia idén 1,5 millió eurót (Önnek, kedves olvasó, meg e sorok írójának persze nagyon nagy pénz, de amúgy egy állam viszonylatában csekély aprópénz) fordít az ország idegenforgalmi látványosságainak nemzetközi népszerűsítésére, valamivel közelebb jutunk a jelenség megfejtéséhez.

De nem lesz benne örömünk.