Alkotmánymódosítás

Konkrétan is napirendre tűzte a Ponta-kormány az Alkotmány módosítását. A kormányfő hét eleji bejelentése szerint az új alaptörvénynek már a nyár kezdetéig el kellene készülnie, hogy aztán ősszel, parlamenti elfogadása után, a népszavazás is igent mondjon rá.

A terv ambiciózus, kivitele azonban előreláthatólag sok nehézségbe fog ütközni, még akkor is, ha a közvetlenül rendszerváltás után elfogadott, már kezdetben is foghíjas Alkotmány rég megérett a megújulásra – Románia NATO-ba és Európai Unióba lépése után azonnal szükséges lett volna újraírása.

Hisz, sajnos, mi nem olyan országban élünk, amely olyan bölcs vezetőkkel rendelkezett a múltban és rendelkezik manapság is, mint az Egyesült Államok, amely a történelem legrégebb óta érvényben levő alkotmányával rendelkezik – 1787-ben egy olyan, mindössze 17 világos és egyértelmű cikkelyből álló alaptörvényt fogadott el, amelyet később csak jelentéktelen mértékben kellett módosítani vagy kiegészíteni.

Romániában a történelmi szelek és szellők fújására újra kell írni az Alkotmányt és a nemzeti himnuszt is, s az újabb és újabb hatalmak, ha tehetnék akár négyévenként is megváltoztatnák mindkettőt.

Tegyük mindehhez hozzá, hogy a jelenlegi alaptörvényt az erdélyi magyarság többsége a népszavazáson nem szavazta meg, ami, persze, nem jelenti, hogy nem kénytelen betartani, s félő, hogy a most készülő új sem lesz olyan, amelyet szívre tett kézzel elfogadhatunk majd, vagy akár büszkélkedhetünk is majd azzal, hogy történelem adta szülőföldünknek más népek számára is irigylésre méltó Alkotmánya van.

Tárgyalni sem akarnak velünk a bukaresti politikusok, se a hatalmon levők, se az ellenzékbe szorultak arról, hogy az új alaptörvény mondjon le a nemzetállam fogalmáról, ne legyenek büszkébbek a franciáknál, akik ezt már az 1950-es években megtették.

S ezt nemcsak azért kellene megtenniük, mivel Románia soknemzetiségű állam, a miénk is tehát, hanem azért is, mivel ezzel a jelzővel az Európai Unióban még csupán két zöldfülű állam határozza meg magát, a szlovák és a szlovén.

S különben is, hogyan lehetne nemzetállam és teljesen szuverén Románia, ha költségvetését Brüsszelben fogadják el, katonái Afganisztánban és több helyütt amerikai parancsnokság alatt harcolnak, s az EU törvényei elsőbbséget élveznek a hazaiakkal szemben?

Országos vitára lesz itt szükség, amelyben a pártokon kívül a szakemberek és a civil társadalom szava kell hogy döntő legyen, kár lenne belefogni olyan alkotmány megfogalmazásába, amely már elfogadásakor elavultnak bizonyulhat.