Államelnök szemeteszsákkal

Az elmúlt hét vége felé Románia államfője szemétgyűjtő akcióban lépett fel.

Az „akció”, sokan tudják, legalábbis sejtik, amolyan kirakat- és propagandarendezvény (dehogyis igaz, hogy a kommunisták találták volna fel). Kisebb-nagyobb hatókörrel – amilyenre futja – mindig azt kívánja érzékeltetni, hogy ha a társadalom számára üdvös, jótékony cselekmény-folyamatokban egy vagy több neves, netán egyenesen világhíres személyiség (művész, pop- és egyéb énekes, sportoló, multimilliárdos és a többi) fellép, az csak üdvös és követendő lehet.

Ha a séma jó ügyet szolgál, akkor aligha lehet kifogás ellene. Mármint annak nem, aki az emberiség jobb útra térését, haladását preferálja.

No de sok beszéd szegénység, magára hagytuk az ország első emberét, miközben a tévékamerák kereszttüzében valahol az Argeş folyó mentén, Ilfov megyében – ismert a pontosabb helyszín is – lelkes önkéntesek társaságában szúróbottal vagy kesztyűben, saját excellenciás kezével összeszedi és műanyag zsákba gyűjti a román nép – természetesen csak egy részének – szemetét.

Ha mindez csak az Argeş völgyében fordulna elő, akkor is szomorú volna ugyan, de üsse kő. Mérsékelten kellemetlen, ám egy helyi jelenség ellen könnyebb lenne a fellépés, egyben a megoldás megtalálása.

No de.

A szemétgyűjtő államfő nyugodtan elmehetett volna a két nagy romániai testvérfolyó, a Maros és az Olt völgyébe bárhová, vagy a Szamoséba, amelynek szennyes hozadékát a magyarországi szomszédok (oda folyik tőlünk a Szamos) hetek óta vadásszák és gyűjtik be spéci, általuk kifejlesztett eszközökkel, több-kevesebb sikerrel. Szerencsére, úgy tűnik, inkább többel, mint kevesebbel.

A lényeg: a román államfő nagyjából mindenütt azonos állapotokat talált volna.

Pontosabban, egyértelműbben, a környezet iránti felelőtlenséget. Lehetséges, hogy ebben volnának erős vagy halványabb árnyalatkülönbségek.

Romániában, szólnak a hírek, az utóbbi időkben kb. kétezer (!) hajórakománnyi külföldi, nyugat-európai eredetű, ilyen-amolyan hulladékot próbáltak kirakodni a konstancai fekete-tengeri kikötőben.

A rakományokat állítólag hazai cementgyárak égették volna el. Hogy többé-kevésbé jó pénzért, az remélhetőleg nem vitás. Szomorúak lennénk, ha nagyon olcsón adtuk volna a bőrünket.

Hogy mekkora környezetszennyezés árán, az más – vagy ez „a” kérdés.

A környezetszennyezés, napjainkban az emberiség és a világ jövőjének egyik legsarkalatosabb, „lenni vagy nem lenni” kérdése.

Sajnos, nem annyira egyszerű, mint egy – esetünkben romániai, szemetet gyűjtő – államfő amúgy dicséretes, példamutató kiállása.

Ha felsorakoznánk mögé, lehetne reményünk. Talán.