Álomgyilkosok

Most már bizonyos, hogy Budapest nem rendez olimpiát. Az országgyűlés szerdán úgy döntött: javasolja a fővárosnak a pályázattól való visszalépést.

A Momentum Egyesület és a baloldali pártok aláírásgyűjtése nyomán az elvártnál kétszer több fővárosi lakos nyilatkozott úgy, hogy támogatja az olimpia rendezésével kapcsolatos népszavazást. Budapest véleményt akart mondani.

Korábban a kormány és a főváros nyilatkozataiban folyamatosan az hangzott el: a rendezés össznépi támogatásnak örvend. Pedig bizony nem örvendett annak, csak éppen senkit nem kérdeztek meg, akarja-e.

Közben egymásnak feszültek a vélemények: azoké, akik nemzeti ügyet láttak benne, és azoké, akik fölösleges pénzkidobást. Az olimpia kezdettől fogva valóban presztízsberuházásnak tűnt, és a mellette érvelők nem sok olyan indokot tudtak felhozni, amelyek gazdaságilag és társadalmilag is tetszésre leltek volna. A magyar gazdaság – amelynek eredményeit sem az Unió, sem a nemzetközi pénzvilág nem vitatja – valahogy nem hozott komoly életszínvonal-növekedést a lakosság életébe. A naponta hangoztatott sikerektől a polgárok azt várták, hogy személyes kis világukban is mérhető javulás mutatkozzon. Ha vannak is, akik ma könnyebben élnek, mint tavalyelőtt, vagy 10 éve, ez a többségre nem jellemző. Érthető tehát, hogy a magyar polgár inkább azt várja: az esetleg megspórolt, elkülöníthető pénzeket olyan célokra költsék, amelyek az ő életébe is érzékelhető pozitív változást hoznak.

A nemzeti büszkeségre, a világhírnévre való hivatkozás kevés volt. Az olimpiát pártolóknak be kellett látniuk: túl kockázatos megvárni egy népszavazás bizonytalan kimenetelét.

Orbán Viktor a Kossuth rádióban „álomgyilkosoknak” nevezte azokat, akik miatt le kellett mondani a grandiózus tervről. Igen, valóban azok: hiszen álomnak valóban csodálatos volt. A valóság azonban az, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni a tényeket. Még a határozottan jobboldali közgazdászok is arra figyelmeztettek: a kockázat hatalmas. Ha nem sikerül minden úgy, ahogy megálmodták, akár államcsődhöz, de bizonyosan hosszú távú eladósodáshoz és komoly gazdasági recesszióhoz vezethet.

A kormány megértette – és úgy tűnik, a főváros is –, hogy nem mehet szembe a polgárok akaratával.  Bizonyára nehéz, de bölcs döntés született. És a kormánypártok vélekedésével ellentétben, nem a baloldal vagy a Momentum propagandájának hatására alakultak így a dolgok.

A kormányfő „új SZDSZ-nek” nevezte a Momentumot, amely már bejelentette pártalapítási szándékát, és bizonyosnak mondta, hogy összefog majd a szocialistákkal a választásokon, hogy megbuktassa a nemzeti kormányt. Mindez lehetséges, de valószínű, hogy az olimpiaellenes kampányból nem fog tudni politikai tőkét kovácsolni a jövő évi választásokon. Ez csak akkor sikerülhetett volna nekik, ha az olimpiához ragaszkodik a kormány, illetve sor kerül a tiltakozó népszavazásra. A mostani döntéssel azonban kihúzták a méregfogát.

A polgár elégedett. Lám, lám, mégiscsak törődik velünk a kormány, és belátta, hogy nem róhat ránk ekkora terhet. Ezek után, ha idén sikerül Brüsszelben megvédeni a rezsicsökkentést és a többi reformintézkedést, amelyeket a magyar kormány az utóbbi években bevezetett, ez a kaland még hasznos is lehet a választásokon a nemzeti oldalnak. A „meggyilkolt álom” javuló, virágzó ébrenlétbe fordulhat mindnyájunk számára.