Álomváros

Amióta, majd’ egy évszázada, a közvélemény-kutatás intézményét feltalálták (a leghíresebb, a Gallup idén 75 éves), tíz-, talán százezerszámra szólaltatták meg az embereket világszerte ilyen-amolyan kérdésekben.

Persze csak a többé-kevésbé demokratikus országokban, mert a diktatúrákban nem volt és nincs helye a „magán-közvéleménynek”, s ha netán mégis, a végső eredmény csak manipulált, a hatalomnak megfelelő lehetett.

A romániai legutóbbi közvélemény-kutatások egyikének a jelek szerint nincs politikai tartalma, felhangja, célja: az ország tizenöt (150 ezer lakoson felüli) nagyvárosának lakóit vagy ismerőit kérte a Románia álomvárosa kijelölésére az Evenimentul Zilei c. napilap szerkesztősége. A négy hónapos kampány végeredményeként a héten, szerdán adták át Brassóban a nyertes város polgármesterének a megtisztelő címről szóló oklevelet.

A „vox populi” alapján (amelyhez a szerkesztőség is hozzájárult 25 százaléknyi szavazattal) a Cenk alatti, idén 775 esztendős várost minősítették a legélhetőbbnek, a lakosai szívéhez legközelebb állónak az országban. A hét kritérium (infrastruktúra, biztonság, városvezetés, kultúra-oktatás, egészségügy, környezet, gazdasági fejlettség) között alighanem nagy szerepet játszott a kivételes természeti környezet, a város évszázados építészete, de bizonyára más is, ha olyan városokat sikerült megelőznie, mint például Kolozsvár (4.) vagy Szeben (9.) – ez utóbbit Európa kulturális fővárosaként valóban szépen rendbetették, hazai szinten feltétlenül. Meglepetés viszont a második Piteşti vagy a harmadik Craiova – lehet, hogy lakosai lokálpatriótábbak, masszívabban szavaztak? Régiónk két nagyvárosa végeredményben nem szerepelt rosszul – Temesvár a 6., Arad a 7. helyen kötött ki. Lehet, hogy országos viszonylatban, tehát a többi városhoz képest ez reális – ha azonban megnézzük, hogy mit nyújt Arad, vagy Temesvár néhány fentebb felsorolt kritérium tekintetében (a csak nagyvárosokra jellemzőket persze leszámítva), főleg infrastruktúrában, városgazdálkodásban egy átlagos németországi vagy akár csehországi kisvárossal összehasonlítva, elszorul a szívünk.