Álszenteskedés

Olvasom a médiában, majd látom a tévében is a szörnyű képeket a Kongói Köztársaság keleti régióiban ismét kirobbant járványról. Ezúttal a majompestis egy újabb, a korábbinál súlyosabb mutánsa ütötte fel a fejét. A híradás eddig mintegy 500 halálos áldozatról szól, de a szakember véleménye szerint az korántsem a pontos adat, hiszen képtelenek felmérni a teljes valóságot. Borzalmas képek a tályogokkal fertőzött szenvedő gyermekekről, felnőttekről. 

És erre ugyanabban a hírben jön a reakció is. Az Amerikai Egyesült Államok kormánya 17 millió dollár segélyt szavazott meg a járvány megfékezésére. Természetesen, egy ilyen tragikus esetben minden humanitárius segítség jól jön.  Ezért a magamhoz hasonló közember, az átlagolvasó első gondolata: szép summa, nemes gesztus. 

Aztán, egy kicsit elemezve a számokat, bizony elszomorító következtetésre jutunk. Mert ha belegondolunk abba, hogy a Biden-kormány hány tíz milliárd (!) dollárt áldozott mindeddig az ukránok háborújának a finanszírozására, akkor az a 17 millió annak csak szerény, elenyésző töredéke. Az Egyesült Államok költségvetésében pedig lepkepurc. Ha egy kis területű, szerény gazdasági potenciállal rendelkező ország ajánlana fel egy ilyen összeget, akkor az jelentős teljesítmény lenne a részéről. Egy kontinensnyi kiterjedésű, a világ élvonalába tartozó (a mutatók alapján most a második helyen álló) gazdasági nagyhatalmától viszont templomi koldusnak adott alamizsnának számít. A közembernek magyarázva: arányban mintha az évi nyugdíjamból mondjuk 20 lejt, vagy egy magyar állampolgár 1500 forintot ajánlana fel. Igaz, nekünk ezt az összeget nem a fegyverkészletünk korszerűsítésétől, a hadihajó- és légiflottánk állandó működtetésétől, külföldi támaszpontjaink fenntartásától kellene elvonnunk, mint az államoknak. 

Ezek figyelembe vételével állíthatom: az amerikai segély amolyan álszenteskedés. 

A múlt századi két hatalmas világégést követően az USA a világ vezető gazdasági és katonai nagyhatalmává vált. A század második felében megnyerte a Szovjetunióval vívott fegyverkezési harcot is. A 21. században viszont, rohamos fejlődése eredményeként az első helyet Kína vette át. Az amerikaiak most a korábbi látszat (az amerikai álom) és a katonai fölényük megőrzésén fáradoznak. A látszat megőrzését szolgálja az álszenteskedő 17 millió. Zárójelben kellene írnom: Amerikában élő barátaim elárulták, hogy a rózsaszínű látszat ellenére az államuk olyannyira eladósodott, hogy bármikor bekövetkezhet az államcsőd. De nem e 17 millió miatt!