Alulreprezentáltság

Románia nem tűrheti tovább a nők súlyos alulreprezeltáltságát a politikában. Nem az ország valamely vezető férfi politikusát idéztük, hanem a miniszterelnök nő tanácsosát, aki egy jövőbeli nevelésről, a család szerepére vonatkozó elképzelések kidolgozásáról szóló tudományos ülésszak után nyilatkozott. S hogy a családi nevelésben a nőé, az anyáé a legfontosabb szerep, azt aligha lehet vitatni.

Románia politikai osztálya pillanatnyilag egészen jól elviseli a nők alulrepzentáltságát. Nem a nevelés-oktatásról beszélünk, e területen – bár nem a távlati neveléspolitika kidolgozásában – a nők nemhogy alul-, de erősen túlreprezentáltak, a pedagógusok négyötöde közülük kerül ki. Bizonyos foglalkozásokban még nagyobb az arányuk, tíz gyógyszerész közül például kilenc nő. Ha azonban a politikusokat nézzük – e tekintetben a választott parlamenti képviselők aránya meggyőző –, Románia az arab országokkal „vetekedik”, amelyekben a nők közszereplése nem igazán divatos. Világviszonylatban – az Interparlamentáris Unió adatai szerint –, a nemzeti parlamentek tagjainak 18,8 százaléka nő, a két Amerikában 22, Ázsiában 18,5, a skandináv országokban pedig egyenesen 42 százalék – de Afrikában is majdnem kétszerese a 10 százalék alatti hazainak. Az EU-országok parlamentjeiben az utóbbi másfél évtizedben a női képviselők száma megduplázódott (31 százalékra), az Európai Parlamentben pedig 35%, miközben a jelenlegi román törvényhozásban e tekintetben rosszabbodott a helyzet.   

Ha valaki nem tudná: a hazai lakosságban a nők aránya meghaladja az 51%-ot. A nem egészen 49 százaléknyi férfi adja a parlamenti tagság jó 90%-át,   

a nők kiválasztásában és politikába való bevonásában tehát súlyosak a gondok és aránytalanságok. És nincs párt, amely igazán pozitív példát mutatna.

Hogy a női politikusok jóval nagyobb arányával jobbá válna-e a hazai politika, arról tapasztalat nincs – de szinte biztos, hogy más lenne, több területen megváltoznának a prioritások, másképpen osztanák el a pénzeket stb.                

A nők politikai szerepvállalására a világban több „technikát” is kitaláltak már – például a nem-semleges és a pozitív-diszkriminatív kvótát –, itthon tehát a macho politikusoknak nem kellene újból feltalálniuk a spanyolviaszt.