Angela nem vállalja

Angela Merkel nem vállalja el az ENSZ főtitkára – amúgy kétségtelenül megtisztelőnek látszó – felkérését, hogy töltse be az úgynevezett globális közjavakkal foglalkozó tanácsadó testület elnöki tisztségét.

Ha Ön, kedves olvasó, nem tudná, mi fán is terem a fentebb nevezett testület, ne szégyenkezzen, ezer ember közül 990-valahány (köztük e sorok írója) biztosan nem tudja. Olvasom az MTI hírében, hogy a globális közjószág (pontosan nem tisztázott) fogalomkörébe sorolják a világ teljes lakosságát szolgáló természeti képződményeket, szellemi alkotásokat és egyéb vívmányokat, például az ózonréteget, a repülésbiztonság nemzetközi szabályait, vagy az új típusú koronavírus (SARS-CoV–2) okozta betegséggel (COVID–19) szembeni védettség kialakítását oltással.

Hogy Merkel asszony, ha elvállalja a felkérést, milyen mértékben birtokolná a megbízatáskörbe számító ismereteket, nem tudom. Alulírottnál mindenesetre sokkal nagyobb mértékben. Nem azért volt jó másfél évtizedig Európa vezető hatalmának gyakorlatilag első számú vezetője – elméletileg csak második, hisz a német államfő rangban nagyobb a kancellárnál (miniszterelnöknél), de ki tudja kapásból megnevezni a mostani, vagy előző államelnök nevét? Hosszú regnálása alatt – az NSZK történetében csak Otto von Bismarck (régen) és Helmuth Kohl (a közelebbi múltban) előzte meg – többször is megválasztották a világ legnagyobb hatalmú asszonyának, néhány kommentátor szerint pedig egyenesen a „szabad világ vezetője” volt.

Tehát nem akárki. Mellesleg: a kvantumkémia (tanulmányokkal megszerzett) doktora volt, mielőtt a politika rögös, számára hatalmas elégtételeket hozó pályájára lépett.

Aztán tavaly decemberben, önszántából, 67 évesen kilépett a politikából, visszavonult, második férje társaságában (állítólag csupán bérelt, tehát nem saját tulajdonú) berlini lakásába.

Na, és akkor mi van?

Nem vagyok az immár nyugdíjas Merkel asszony feltétlen, és még kevésbé elvakult híve; tisztelem jelentős hozzájárulását a világ, Európa és az Unió másfél évtizedes eredményeihez, de nem tudom feledni szerintem merőben hibás, Európa jövőjét is negatívan befolyásoló hozzáállását a emigráció kérdéséhez.

Mindegy: nagy hibái dacára Angela Merkel, az NSZK első női kancellárja hatalmas személyiség volt, és marad.

Nemrég, focinyelven szólva, a taccsvonalon kívülre került, s bár most felajánlották számára a becserélést, a játékban maradást, a médiában szereplés időnkénti lehetőségét, visszautasította.

Ez az, ami megragadott.

Főleg a hazai politikai helyzetből kiindulva, amelyben számtalan, lejárt szavatosságú, értékben nullához közelítő, sőt az alatt álló politikus, aki Merkelnek a cipőfűzőjét sem köthetné meg, a végtelenségig – pontosabban: amíg lehet – ragaszkodik pozíciójához.

Hogy mi ebből a tanulság? ­– idézhetnék egy bölcs szövegű kuplét.

Abszolúte semmi.

A világ így megyen, mondta volt egy remek magyar író.