Anti és társai

Antirasszista világnap volt tegnap. Ezért eszembe jutott, hogy hol a határ a rasszizmus és a hétköznapi, józan beszólás között. Rasszista vagyok, ha írok a cigány bűnözésről, dolgozó embereket pukkasztó palotáikról? 

Rasszista vagyok, ha azt írom, hogy a cigányok zöme a feketegazdaságban dolgozik, nem fizetnek adót, társadalombiztosítást, nyugdíjalapot – de én igenis követelem, hogy a román állam amúgy a honpolgárokat szelektíven kinyíró intézményei vasalják be a zsét ezeken a világba kiszórt dollármilliárdokon?

Igen, egyesek szerint az lennék, mert most Európában szelektíven nyomják homlokra a rasszizmus bélyegét. Na, még egy példát: ha azt írom, hogy Londonban egy román, egy ugandai, egy ausztrál vagy magyar kinyírt valakit, rendben van, lemegy a tévében, kinyomtatódik a sajtóban. Ha viszont véletlenül a tettes zsidó, és a neve mellé ezt oda is merem írni, akkor antiszemita vagyok, rámsütik, hogy direkte figyusztam ki a hírt, hogy bevessem a köztudatba „nézetemet”.

És hasonló érzékenység tapasztalható az Európában letelepedett muszlimok körében is, habár ők egy rendőrségi hír esetében, amely rájuk nézve fekete képet mutat, sokkal toleránsabbak, mint például a zsidók, oroszok, cigányok, hadd ne soroljam már fel az összes érintettet.

Amíg egyes népcsoportok, nemzetiségek nevét bármi történés, hír, esemény, akármi kapcsán ki lehet írni, másokét pedig nem, addig ne tartsunk antirasszista világnapot.

Sem én, sem sok ezer kollégám attól még nem rasszista, ha felfedi a bűnelkövető, vagy pöpec kis sztori főszereplőjének gyökereit. Minden népnek vannak jó és rossz fiai.

Csakhogy a világban jelenleg a rasszizmus médiamegjelenése az illető népcsoport hatalmának, anyagi erejének meg píár-politikájának a függvénye.

A magamutogató antirasszisták pedig döntsék el, helyezzék törvényerőre, hogy egy bűneset kapcsán soha sehol ne legyen szabad leírni, kimondani az elkövető nemzetiségét. Soha a jövőben ne lehessen évtizedekig előnyöket, hátrányokat élvezni, illetve senyvedni események miatt. Mert a dolgoknak semmi köze a főszereplő anyanyelvéhez, bőrszínéhez, vallásához.

Ekkor lesz igazán életképes az antirasszizmus. Elsők között fogom támogatni. Soha nem fogom viszont támogatni a szelektív antirasszizmust, amelyet politika, gazdaság, pénz, hatalom, szavahihető emberek, helyzet, pillanat, akármi tol hullámtarajra.

Megint idealista voltam, soha nem valósul meg a kristálytiszta egyenlőség. Mert a világot és az antirasszizmust a pénz meg az érdek vezérli.