Anyai szeretet

Hetek óta próbálom mondatokba fogalmazgatni azokat a gondolatokat, amelyek akkor tolakodtak az eszembe, amikor januárban, egy hajnali órában készült felvételen láttam az amerikai nagykövet (mondhatni angolos) távozását Budapestről. Amikor David Pressman Budapestre akkreditált amerikai nagykövet férjével egy hajnali órában végérvényesen elhagyta a magyar fővárost. Nem feladatom minősíteni az állomáshelyén elvégzett (vagy nem!), dicső vagy dicstelen munkáját, megtették, megteszik azt a magyarországi hivatalos szervek és az ottani média. Ez utóbbi pártállástól függően pozitívan vagy negatívan értékelve! 

Nem is a párnak egymás iránti vonzódásával van problémám. Ez az ő kettőjük privát dolga, senkinek semmi közte hozzá. Kívánom, hogy kapcsolatuk sokáig tartson. De…

Nekem a „házaspár” fogadott gyermekeinek a helyzete aggaszt. Két fiúcska, akik nem tudják, soha nem tudhatják meg, mi az anyai szeretet és gondoskodás. Nem kétlem azt, hogy a gyermekek valamilyen anyagi vonatkozásban hiányt szenvednének, hogy bármit is megtagadnak tőlük nevelőik. Nyilván nem bánnak velük rosszul, nincs okuk panaszra. Én csak azt sajnálom, hogy soha nem érzékelik, nem tudják meg, legfeljebb csak sejthetik, mit jelent az anyai szeretet. Egy szelíd arccirógatás, egy ölbe vétel, ha fáj valamid, egy gyógyító homlokpuszi egy elesés után, egy biztató anyai tekintet, egy hűvös anyai tenyér a lázban égő homlokon. És a női gyengédség. 

Arról nem is szólva, hogy milyen példát látnak maguk előtt. Azt, hogy az 1-es számú szülő ölelgeti az azonos nemű 2-es számút. Számukra ez lesz a családmodell: az azonos neműek párkapcsolata. Csak önmagam kérdezgetem: és mi lesz majd a családlapítással és az utódnemzéssel? Vajon a bennük működő (férfi) hormonok lesznek-e olyan erősek, hogy elnyomják az általuk odahaza tapasztaltakat? Vajon lesz-e bátorságuk olyan igazi családot alapítani, amilyet a keresztény hit, az isteni tanítás előír. Amelyben az apa férfi, az anya pedig nő. 

A nyugaton most uralkodó liberális társadalomszemlélet több államban is lehetővé teszi az azonos neműek házasságát. Bár a keresztény egyházak (legalábbis intézményesen) mereven elzárkóznak ezek celebrálásától, több nyugati országban az állami anyakönyvi hivatalok törvényesítik ezeket. Derűlátásra jogosít, hogy Trump, a régi/új amerikai elnök egyik első ténykedése az volt, hogy elfogadtatta: a családot egy férfi és egy nő alkotja. 

Belegondolva, az egy dolog, hogy az illető államok törvényei szerint lehetséges az azonos neműek házassága. De teljesen más a gyermekek örökbe fogadásának gyakorlata. Az egészséges társadalom érdekében mindenképpen meg kellene tiltani az azonos nemű pároknak a gyermekek örökbe fogadását. Ennek törvénybe iktatására az egyházaknak is jelentős szerepet kellene vállalniuk, keményebben és egységben kellene kiállniuk a kereszténység egyik alapelvének a érvényre juttatásáért!