Aradi magyar helytörténet

A politikai helyzet és az erőviszonyok szempontjából egyenesen káros, hogy Aradon ellenzéki politikusnak jutott eszébe egy helytörténeti tankönyv kiadása és opcionális tantárgyként való oktatása.

Biztos vagyok benne, ha nem a parasztpárti Claudiu Cristea áll elő a farbával, már dolgoznának rajta. Sajnos ő maga is dadog az ügyben, mert ahelyett, hogy némi demagógiával nyakon öntve átharcolta volna a határozattervezetet, a múlt héten ő maga kérte napirendről való levételét, mert szükségesnek látja egy közvita szervezését a kérdésről.

És ha eddig még reménykedtem, hogy lesz valami a műből, most már biztos vagyok benne, hogy ennyi volt rövid karrierje. Egyébként tök fölösleges erről közvitát szervezni, mert azon ugyan mi lesz? Megmondom. Négy-öt buzgómócsing román nyugdíjas történelem tanár, katonatiszt és társai megútmutatják, mit ne felejtsenek ki belőle, és mit kötelezően felejtsenek majd ki belőle.

Cristea azt akarta, hogy szakmai bizottság írja meg a művet, ennek állítólag lett volna egy magyar tagja is. Ugyebár nem kunszt elképzelni, mennyi beleszólása lesz az illetőnek, hisz úgyis statisztaszerepet osztanának rá, csendben szemlélheti, miként románosítják majd az utókor számára Arad és a megye történelmét. S a játék azért is veszélyes, mert később ezt forrásmunkának is használhatják, mondjuk egy turistakalauzban, de most nem akarok rémképeket festeni, majd, ha már írják.

Szóval, szerintem amíg a románok ezt összehozzák, jó lenne megírni és kiadni egy magyar nyelvű helytörténetet. Ha ügyesen belefoglalják a megye magyarlakta településeit is, akkor ebből fakultatív tantárgy lehetne nem csak a Csikyben, hanem a vidéki magyar iskolákban is. Utánanéztem az új oktatási törvényben, és ha jól értettem, minisztérium által engedélyezett tankönyvekből opcionális tantárgyakat bevezethet az iskola. Most kellene sürgősen megírni, megindítani az engedélyeztetési folyamatot, amíg az RMDSZ kormányon van. Mert ha mégis elkészül a város által finanszírozandó helytörténet, az román nyelvű lesz, és hát enyhén szólva snassz magyar gyerekeknek román könyvből magyarázni a vértanúkat vagy a világosi fegyverletételt. Feltéve persze, ha ilyen és ehhez hasonló „rémes” dolgokat tartalmaz, mert elképzelhető, hogy a fiúknak az i.u. 1918-ban kezdődik, és lazán átfutnak a magyar valóságon, vagyis rajtunk.

Szóval, a hivatalos városi helytörténet tuti rendkívül ingoványos lesz, szerintem most másfél év alatt, kellő nekibuzdulással és megfelelő kézi vezérléssel elkészülhet egy aradi helytörténet. Pénzre ne szisszenjen senki, tessék elhinni, 200-250 oldal nyomdai költsége kijön maximum tíz lejből, s a kötetet nem csak a diákok vennék meg, így a szerzők honoráriumára is jutna, ingyen melók kora lejárt. Magyarán szó sincs veszteséges kezdeményezésről, van itt Arad megyében annyi magyar civilszervezet, hogy összefogva minden akadályt félrerúgjon.