Árnyék

Kedden a képviselőház elsöprő többséggel leszavazta, hogy Bukarestben felállítsák a Kommunizmus Múzeumát.

A szavazati arány megdöbbentő: a törvényjavaslat ellen 236-an, mellette csak 43-an szavaztak.

Továbbra is könnyű álma lehet tehát Iliescunak, a múlt rendszerből magukat átmentő számos politikusnak, volt szekusnak és besúgónak, a vdimtudoroknak, funaroknak, felixeknek.

A parlamentben kétharmados többséggel rendelkező szociálliberális hatalom, amely pedig nagy népi támogatottsággal indult, kezdi kimutatni foga fehérjét.

A jelen ügyeinek kezelésében egyre több a melléfogása, jövőstratégiája nincs, az EU a napokban újból figyelmeztette, hogy a strukturális alapokkal kapcsolatos elképzelései szakmailag alaptalanok, s lám, nemcsak a jelennel és a jövővel nem tud bánni, de a múlttal sem.

Alighanem Bukarest lesz Európa egyetlen olyan volt kommunista fővárosa, amely ma sem akar emlékezni a múltra, visszautasítja, hogy tanuljon belőle.

Pedig nemcsak a román fővárosnak, hanem minden valamire való városnak kellene hogy legyen egy kommunizmust elítélő múzeuma, s most még nem lenne késő helyi szinten is elvégezni az ehhez szükséges kutatómunkát, összegyűjteni az állami és társadalmi szerveknél és intézményeknél, valamint a magánszemélyeknél még fellelhető  tárgyi dokumentumokat.

A képviselőház kedden annak ellenére hozta meg elutasító döntését, hogy a szenátus korábban, igaz csak hallgatólagosan, már elfogadta a múzeum létesítésének törvénytervezetét, s decemberben még a Ponta-kormány is fogadkozott, hogy jó útra tereli a kérdést, miután korábban az Ungureanu-kormány nem adott zöld utat a kezdeményezésnek.

Tudjuk, persze, e nehéz időkben vannak fontosabb dolgok is egy múzeumalapításnál.

Mint ahogy annál is, hogy például Aradon ismét a saját helyére kerüljön a 48-as szabadságharc múzeuma, hiszen ma már alig tudja Arad lakosságának néhány százaléka, hogy a Kultúrpalotát annak idején a vértanúk emlékének megőrzésére építették elődeink.