Átértékelés

1949-ben, amikor amerikai vezetéssel 12 ország megalakította az Észak-atlanti Szerződés Szövetségét, egyértelmű volt, hogy az a Szovjetunió és a „szocialista tábor” ellen irányul. 

Évtizedekig a NATO és a később (1955-ben) létrejött Varsói Szerződés szembenállása és versengése uralta a világ katonapolitikáját.

Miután 1991-ben megszűnt a Varsói Szerződés, s tagállamainak jó része fokozatosan (Románia 2004-ben) az addigi „ellenséghez” csatlakozott, át kellett értékelni a NATO stratégiáját. 2010 novemberében pedig, a szombaton befejeződött lisszaboni NATO-csúcson újabb koncepció-átértékelést kellett megejteni, hisz a még mindig katonai és atomnagyhatalom Oroszországot a most már 28 országot tömörítő NATO nem tekinti ellenfélnek és fenyegetésnek, és Oroszország immár nem utasítja el a nem ellene irányuló európai rakétaelhárító rendszer kiépítését (ezt Lisszabonban az orosz elnök erősítette meg a NATO–Oroszország csúcstalálkozón). Bár szó szerint nem fogalmazódott meg, a jövőben akár együttműködés is elképzelhető a NATO és Oroszország különálló rakétavédelmi rendszerei között.

Ki hitte volna pár esztendeje?

Ám van egy kis bökkenő: egy katonai szövetségnek ellenség(kép)re van szüksége, anélkül értelmetlen. De van-e ellenség, amely indokolná egy hatalmas katonai szövetség méregdrága európai rakétaelhárító rendszerét?

A rendszer szükségességének hivatalos indoklásában nem szerepel egyetlen ország neve sem, a kérdést firtató újságíróknak NATO-vezetők csak annyit mondtak: ma legalább harminc ország igyekszik ballisztikus rakétát szerezni, többnek már van, néhányuk el is tudná érni a NATO felségterületeit. NATO-körökben a nemzetközi terrorizmus veszélyéről beszélnek. Az egyetlen világosan fogalmazó politikus Sarkozy francia elnök volt, aki Iránt emlegette.   

A „történelmi jelentőségűnek” mondott NATO-csúcson szó esett Afganisztánról, az évente esedékes, most a portugál fővárosban megtartott EU–USA csúcstalálkozón gazdasági és pénzügyi együttműködési, illetve az éghajlatvédelmi kérdésekről – meg arról, hogy az Egyesült Államok szenátusának ideje lenne ratifikálnia az idén áprilisban aláírt, a nukleáris robbanófejek újabb csökkentését előirányzó amerikai–orosz START-egyezményt, ha már ilyen jó a viszony.