Autók ma és holnap (1.)

Nincs az a hazai hírtelevízió, amelynek hétvégi műsorában ne szerepelne nyáridőben riport a zsúfolt romániai országutakról, főleg a Prahova-völgyi üdülőhelyek, a tengerpart környékéről. És állandó jelleggel, évszaktól függetlenül az ország fővárosából, ahol a forgalom pokoli, idegborzolóan lassú, a parkolóhelyek hiánya kétségbeejtő.

Hiába, mondja a néző, túl sok az autó, számuk iszonyatosan megnőtt az utóbbi három évtizedben.

És valóban megnőtt. Nem utolsósorban azért, mert a Nyugat ránk testálta kiselejtezésre megért állományának egy részét. Németországban, például – több megbízható forrás igazolja –, több száz márkába, jó ideje euróba kerül megszabadulni egy régi (bár még működőképes) kocsitól. Namármost ha nem kell 300 eurót fizetni a roncstelepnek a befogadásért, hanem 300 eurót fizet a román (magyar, szerb stb. – kelet-európai) a kocsiért, akkor az már meggondolandó biznisz.

A romániai, mintegy hétmillióra rúgó autóállomány átlagéletkora meghaladja a 16 évet. Ez a kor, mondta jónéhány esztendeje kedves barátom, egy fiatal lány életében csodálatos – no de egy autónál...

Elárulom, miért éppen most jutott eszembe a téma.

Két okból.

Egyrészt, mert a román kormány elfogadta az ötven banis árcsökkentést egy liter üzemanyagra. (Az első jelek szerint működik is.) Ez, mondja a másik barátom, kétségtelenül jobb egy haslövésnél, de valójában igen keveset számít, még akkor is, ha a kormánynak 580, vagy 800 millió lejébe kerül. (Mindkét adat cirkulál.)

De mibe kerül az autók üzemeltetőinek?

Erre vonatkozólag, tudomásom szerint, nincs adat, de nyilván a nagyon sokszorosába, minthogy a benzin és a gázolaj ára az utóbbi időkben hatalmasan megnövekedett.

Márpedig ha az üzemanyag, ezzel pedig a szállítás többe kerül, az minden más árat magával ránt. Pillanatnyilag olyan szerencsétlen – európai háborús – körülmények között, amikor nemcsak az üzemanyag, hanem minden más is erősen drágul.

És jön a második: Európa nagyjai és bölcsei úgy tervezik (ma még nincs rá érvényes határozat), hogy 2035-től megszüntetik az Unióban a benzinnel, gázolajjal működő autók üzembe helyezését.

Ehhez lenne tehát még 13 esztendőnk.

És akkor, mondják a hurráoptimisták, ha nem is azonnal, de kitisztulna az ég Európa és a világ fölött. Eltűnne, legalább részben, a szén-dioxid a légkörből, ami a Föld (már napjainkban is tapasztalható, szélsőséges időjárásban megnyilvánuló) felmelegedésének jelensége.

Bár csak ilyen egyszerű lenne.

A témára visszatérek.