Az Egyesült Államok és Európa

Jelképes atombombát dobott Európa balliberális elitjeire az USA frissen bemutatott nemzetbiztonsági stratégiája, amely lényegében elismeri a megváltozott új világrend kihívásait, és megkérdőjelezi a transzatlanti szövetség jövőjét.

A Fehér Ház szerint Európa a civilizációs megsemmisülés küszöbén áll az ellenőrizetlen tömeges harmadik világbéli bevándorlás nyomán, és nyíltan kimondja, hogy egyes nyugat-európai NATO-államok húsz év múlva már nem európai etnikai többségű államok lesznek, amit a dokumentum komoly veszélyforrásnak tart. Washingtonból nézve Európa számára az elsődleges feladat a migráció megállítása és az eddigi káros civilizációs folyamatok visszafordítása lenne. A gazdasági hanyatlás ugyanis eltörpül a civilizációs pusztulás valós és sokkal súlyosabb veszélye mellett. Az EU és más nemzetközi szervezetek tevékenységei ráadásul aláássák a politikai szabadságot és a szuverenitást, a szólásszabadságot egyre durvábban cenzúrázzák, a politikai ellenzéket pedig ellehetetlenítik. A zuhanó születési arányok, a nemzeti identitások felszámolása a vén kontinens civilizációs önbizalma elvesztéséhez vezet.

„Néhány évtizeden belül bizonyos NATO-tagok többségükben nem-európaivá válnak. Mint ilyen, nyitott a kérdés, hogy ugyanúgy tekintenek-e majd helyükre a világban vagy szövetségükre az USA-val, mint azok, akik aláírták a NATO-chartát”. Vagyis az USA az európai civilizációt veszi oltalma alá, eurokalifátusokat viszont nem hajlandó felkarolni.

Sőt, az európaiaknak nyújtandó védelem is korlátolt, a stratégia kerek-perec kimondja, hogy az európaiak szíveskedjenek gondoskodni saját biztonságukról, méghozzá két éven belül, elég gazdagok ahhoz, az USA-ra csak súlyos konfliktus esetén számíthatnak. Ez sem újdonság, Washington már Obama ideje óta folyamatosan jelzi Európának, hogy elég az élősködésből, a lassan 80 éves bőséges biztonsági ingyen-ebéd a végéhez közeledik. A stratégia egyértelműen kimondja, hogy az USA többé nem lesz a világ rendőre, és Atlaszként sem fogja tovább a világot a vállain tartani. Az oroszokkal stratégiai stabilitást céloz, mivel nem engedheti meg, hogy az orosz medvét felfalja mindenestől a kínai sárkány. A világelsőségért folyó nagy versenyben Kína az USA egyetlen kihívója, Oroszország pedig jóformán kínai gyarmattá vált az értelmetlen ukrajnai agresszióval, legalábbis gazdasági és technológiai téren. Az USA egyszerűen nem engedheti meg, hogy Kína politikailag is ugyanolyan rövid pórázon tartsa Moszkvát. Az amerikai adminisztráció ezért szembeszáll azokkal az európai tisztviselőkkel, akik irreális elvárásokat táplálnak a háborúval kapcsolatban, miközben instabil kisebbségi kormányokban ülnek, amelyek közül sokan a demokrácia alapelveinek lábbal tiprásával fojtják el az ellenzéket. Kemény üzenet Európának.

Ráadásul Washington kiáll a valódi demokrácia, a szólásszabadság és az európai nemzetek egyedi jellegének és történelmének kompromisszummentes ünneplése mellett. Amerika bátorítja politikai szövetségeseit Európában, hogy népszerűsítsék a szellem újjáéledését, és a hazafias európai pártok növekvő befolyása valóban nagy optimizmusra ad okot. De ez sem újdonság, JD Vance alelnök már a februári müncheni biztonsági konferencián keményen ostorozta a fősodrású balliberális-globalista európai politika ideológiai elvakultságát. Ez a belső fenyegetés jelenti a legnagyobb veszélyt Európa számára, nagyobbat, mint az orosz vagy a kínai külső fenyegetések, hangsúlyozta az alelnök. Az amerikai technológiai óriások pedig egyre inkább szembeszállnak az európaiak által rájuk erőltetett cenzúrával. Brüsszel olyan jogszabályokat fogadott el az utóbbi években, melyek kötelezik a közösségi-média szolgáltatókat, hogy lépjenek fel az állítólagos „álhírek” ellen, és védjék meg az európaiakat az úgynevezett „káros” tartalmaktól. Az, hogy mi álhír és „káros” tartalom, azt természetesen a balliberális fősodor dönti el saját önkénye szerint.

A dokumentum világossá teszi, hogy Washington célja egy olyan Európa felkarolása, amely képes megállítani lejtmenetét. Amerikának erős és magabiztos Európára lenne szüksége a változó világban, s nem önpusztító ideológiai ámokfutásra, amely malomkővé degradálja az egykor büszke kontinenst.