Az egyik szemem sír, a másik nevet

Többször írtam az elmúlt években a hajdani bútorgyár körüli hatalmas gazos terület sorsáról. Végre valahára eldőlt, és most hallgatnom illene. Benépesült, hatalmas üzletlánc szerteágazó vásárlási lehetőségeit nyújtja, esztétikailag is jól mutat. Egy kis ízelítő a 21. század kereskedelméből.

Mindent egy helyen. Ez lehet a szlogenje az ilyen létesítményeknek. Aki eltökélt vásárlási szándékkel vagy pusztán kíváncsiságból betéved valamelyik gigantikus üzletbe, biztosan jóval vékonyabb pénztárcával tér haza.

A kíváncsiság rajtam is erőt vett. Három órát szántam a látogatásomra. Persze, hogy nem tudtam betartani. Még felületes, gyors ütemű szemrevételezéshez is csekélynek bizonyult az erre szánt idő.

Van valami megmagyarázhatatlan vonzerő, titokzatosság a hatalmas vásárcsarnokokban. Tudják ezt jól, akik ilyen vállalkozásba kezdenek.

A játékokat felvonultató polcok előtt kisgyermekes fiatal pár. Hosszasan nézelődnek, csóválják a fejüket. Három év körüli fiacskájuk nyűgölődik, nem akar tovább menni, majd a földre veti magát, és bőgve, ordítva kéri, követeli az egyik játékot, „ăla, ăla…” mutatja, hogy mi kellene neki. Lehet, hogy könnyelműség volt behozni, lehet, hogy csak kíváncsiak voltak a szülők, mit szeretne az ünnepekre a gyerek, mi kerülhet a karácsonyfa alá.

Aradon részben szerencsés helyen épültek fel ezek a gigantikus üzletek. Nincsenek túl messze a városközponttól, sőt úgy fest a helyzet, hogy egyre közelebb lopakodnak, és hatalmas konkurenciát jelentenek a belvárosi üzleteknek. Ez utóbbiak megtartása, fejlesztése pedig idegenforgalmi szempontból is rendkívül fontos. Márpedig a versengésben alulmaradó üzletek helyét hamar elfoglalják mások, esetleg a szerencsejátékok elsötétített barlangjai.

A kiútra egyelőre nincs elgondolás, a „fenyegetés” egyre komolyabb.

És akkor még itt van a város szívében ugyancsak évtizedek óta üresen maradt telek, a hajdani Vörös trikó gyár környéke. Negyedszázadnyi huzavona után végre van elképzelés beépítéséről: a művészeti iskola sportpályája, tömbházak és ki tudja még mifene tölti majd be a hatalmas telket. Zöldövezetre alig marad hely, pedig eleve a ligeti park meghosszabbításáról volt szó. 

Netán még üzleteket is terveznek a gazos területre… 

Akármelyik elképzelés válik valóra, annak megint csak a belvárosi boltok isszák meg a levét.

És a városkép.

Nincs hosszú távú városfejlesztési terv.

Vagy, ha igen, akkor nem szentírás. 

Akár tollvonással is változtatnak rajta.