Az egykori Kossuth-szobor évfordulóján

1849. október 6. kerek évfordulójának küszöbén felvillant egy idevágó, ugyancsak kerek dátum: 1909. szeptember 19. Átsiklani fölötte aradi magyar embernek egyet jelentene hagyományaink feledésével, nagyjaink mellőzésével.

Ezen jeles napon avatták fel Kossuth Lajos szobrát Arad főterén a mai Nemzeti Bank és a Csanádi-palota közötti középső utcarészen.

A szabadságharc kormányzójának kultusza ekkoriban már szinte tetőzött a vértanúk városában, de a szűkebb régióban is. Máriaradnán 1902-ben jelölték meg emléktáblával azt a házat, ahová az emigrációba induló és onnan életében soha vissza nem térő kormányzó utolsó éjszakáját töltötte hazai földön.

Aradon már a 19. század végén megindult a gyűjtés egy Kossuth-szobor felállítására. A kezdeményezés kovásza Barabás Béla volt. Egyébként a jeles aradi politikus és közéleti személyiség tagja volt annak a küldöttségnek, amely megtekintette az 1889-es párizsi világkiállítást, és Torinóban felkereste az agg államférfit. Barabás levelet vitt édesapjától, aki a Vesztőhelyen önerőből és saját kezdeményezéséből felállíttatta az első emlékművet. Borítékban egy kis anyaföldet is vitt Kossuthnak a mártírok kivégzési helyéről.

Kossuth válaszlevelében megköszönte a figyelmet és ekkor írta le a máig emlékezetes sorokat:  „… kihajlok ablakomból Arad felé, s megcsókolva a drága porokat, áldásért könyörgöm a magyar hazára”.

Margó Ede és Ponrácz Szigfrid pesti művészek alkotását ma 110 éve avatták fel a főutca (akkoriban Andrássy út) közepén, a városháza szomszédságában.

Sorsa szorosan összefonódott a Szabadság-szoborral. Mindkét műalkotást ugyanazon a nyáron, 1925-ben bonttatta le a Brătianu-kormány. Jó ideig együtt raboskodtak a vár egyik elhagyatott árkában.

A Kossuth-szobor azonban nem élte meg a „feltámadást”. Még sokan láttuk töredékeit szétdobálva az UTA téri autójavító közelében, mielőtt a teret beépítették volna. Sőt, a városligeti tó partján épített műterem mögött a talapzat egyes köveit is felismertük. Aztán nyomuk veszett.

Kossuth Lajos kultusza mindmáig szinte felülmúlhatatlan. Az anyaországban mintegy félszáz településen áll a szobra. Erdélyben, ismereteim szerint, csak Nagyszalontán és Gyergyócsomafalván maradt talapzatán.

Külföldön is tisztelet övezi az 1848–1849-es forradalom szabadságharc vezéregyéniségét. Párizsban belvárosi tér és emléktábla őrzi az emlékét. Az Amerikai Egyesült Államokban rajta kívül csak Raul Wallenberg részesült külföldiként ekkora elismerésben.

Aradon jelenleg a Megbékélési parkban felállított román ’48-asok diadalívén felismerhető alakja Bălcescu mellett, akivel sajnos későn sikerült megegyeznie.