Az első nagyáruház

Ismét terítékre került az évek óta „jegelt” régi színház ügye. Megmentésére  az utóbbi időben egyik magáról sokat hallató civil fórum érdekes módon pont akkor rukkolt elő javaslataival, amikor a Hirschl-ház és a vele egybeépült felépült régi színház tulajdonjoga tisztázódni látszott, és a polgármesteri hivatal tárgyalásokat kezdett a tulajdonossal az épület megvásárlásáról.

Reméljük, sikerrel járnak. Pár éve a Preparandia ügye se volt könnyű dió, de végül sikerült megvásárolni, felújítani a műemlék épületet. Remélhetőleg az említett példa nem marad egyedi. A régi színház az aradi elsőbbségek, „legek” másik fontos objektuma. És a sor még nem teljes.

Azt bizonyára kevesen tudják, hogy az immár örökzöld témának tűnő régi teátrum szomszédságában, az egykori Nagyhíd (Tribunul Dobra) utca 8. szám alatti épület adott helyt a város első nagyáruházának. Klein Móricz aradi kereskedő építtette az empire stílusú emeletes házat. Az emeletén lakott, a földszintjén pedig áruházat nyitott. A látszólag szerény épület belső tere igen tágas, hiszen hátsó frontja a mai Grigore Alexandrescu utcára néz. Ilyen nagyságú bolt a 19. század első felében nemhogy Aradon, de még a régióban se igen volt.

Az üzletház a tulajdonos haláláig (1880) működött.

Hosszú ideig nem is akadt versenytársa. Ha nem előbb, akkor utóbb a konkurencia mégis megjelent a piacon. A Deutsch család Kőszegről került Aradra. A családfő, Ábrahám gabonakereskedéssel foglakozott. Fiai közül Ignác már a divatszakmában nyitott céget 1822-ben. Az unoka, Sándor alig 16 évesen került a szakmába, de fiatal kora nem jelentett akadályt a cég tevékenységének felfuttatásában. A trieszti biztosító aradi fiókjánál dolgozott, majd alapítója lett az Aradi Első Takarékpénztárnak. Főként az iparban kamatoztatta tehetségét. Több, a csőd szélén álló cukorgyárat vásárolt meg és irányításával rövid idő alatt virágzó iparvállalatokká változtatta azokat. Nem véletlen, hogy 1879-ben, az akkor már több nemzedéket foglalkoztató család megkapta a hatvany nemesi előnevet. Hatvany-Deutsch Sándor 1894-ben a Magyar Cukorgyárosok Országos Egyesületének elnöke és a millenáris kiállítás egyik fő szervezője lett.

A népes család aradi vállalkozása is igen jövedelmezőnek bizonyult. A Minorita palota felépülése után központi divatáruházukat áthelyezték a főutca és a Templom utca kereszteződésében álló épület földszintjére és első emeletére.  Dél-Magyarország legnagyobb „telepeként” hirdették áruházukat.

A Pestre felkerült és a kor egyik legtehetősebb családjának számító Hatvani- Deutsch unokák, Ignác és Bernát nem feledkeztek meg Aradról sem. Jelentős összeggel finanszírozták a zsidó fiú árvaház létrehozását és működését. Több nemzedékük tovább növelte a családi vagyont.

Velük próbált versenyre kelni a Szabadság tér és a Forray utca sarkán felépült Nádasdy-palota földszintjén berendezkedett újabb versenytárs: Rosenblüh H. és Társa női divatkereskedése. Ez is régi, 1840-ben alapított cég volt, amely az idők során többször cserélt gazdát. Sokáig nem győzte a versengést, mert az 1903 őszén ismeretlen okokból keletkezett tűzvész hatalmas károkat okozott a berendezésben és az árukészletben. Akkoriban Szenes Soma volt a tulajdonosa. A biztosító megtérítette a kár javát, de a korábbi eredményességet a tulajdonos már nem tudta megismételni.

Az elsőbbség vitathatatlanul Klein Móricz érdeme. 1880-ban bekövetkezett halála után az épület rendeltetése is megváltozott. Az államosítás után többek között fedett atlétikai pályának használták a tágas belső teret. A házról megfeledkeztek akkor is, amikor a műemlék épületeket megjelölték. Ha nem is építészeti jellege, gazdag múltja miatt mindenképpen rászolgált volna a figyelemre.

A Deutsch Testvérek áruháza sokáig megőrizte eredeti rendeltetését. A háború utáni ínséges időkben, a hírhedt pontrendszerben „Economat”, majd évtizedekig az Aradul áruház működött falai között.